Film Színház Muzsika, 1988. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1988-04-09 / 15. szám

ZENTHE FERENC Zenthe Ferenc nemcsak a színészetét, az életét is tehetsé­gesen építi, gazdagítja, formálja. Amióta csak ismerem (bi­zony, jó ideje ennek), körülötte mindig érezhető volt az em­berség, a tisztaság, az életerő, az ember önbecsülését felerő­sítő harmónia sugárzása. Akárhol jártunk, szülőföldjén, Salgó­­bányán, Szepezden vagy külföldön, diskuráltunk munka köz­ben vagy az édes semmittevés óráiban. Nemcsak hanghordozá­sának kissé palócos eredetiségét, hanem egy önmagát okosan értékelő, a világban harmonikusan elhelyezkedő ember maga­tartásának irigylésre méltó biztonságát figyelhettem. Pedig nem volt egyszerű már az indulása sem. A Színmű­vészeti Akadémiáról a háború szólította ki. Fiatalon a törté­nelmi drámák valóságába sodródott. S meg kellett kapasz­kodnia az embertelenség éveiben a becsület és tisztesség szi­geteiben. Amikor ránk köszöntött a béke, mintha csak egy kis közjátékot fejezne be, nem az iskolapadokba ült vissza, ha­nem a közönség, a közvélemény előtt vizsgázott, s így tulaj­donképpen diplomát Pesterzsébet, Kőbánya, Budafok szerény színpadi estéin szerzett. Nádasi József és Márkus Ferenc tár­sulatában. Ez akkor már majdnem Pest, ő mégis a továbblé­pés útjait vidéken kereste. Pécs, Győr, Debrecen: színésszé érésének felsőbb iskolái. S még ott is szerzett meglepetést so­kunknak, de mindenekelőtt Várkonyi Zoltánnak, mert megtisz­telő meghívását az akkori Néphadsereg Színházába szerényen elhárította, mondván, úgy érzi, nem jött még el az ő „moz­dulásának" ideje. S aztán, amikor a Madách Színház tagja lett, Horvai István hívásának és az akkori Madách színházi társulat személyiségeihez való tartozás lehetőségének már nem tudott ellenállni. Hiszen olyan színészekkel léphetett színpad­ra, akik művészi, emberi mércét adtak, az együttlélegzés örö­mét: Uray Tivadar, Ajtay Andor, Greguss Zoltán, Ladányi Fe­renc, Kőműves Sándor, Dajka Margit, Tolnay Klári, Darvas Iván, Sennyei Vera, Mezei Mária s talán mindenekelőtt Tímár Jó­zsef társaságában létezni is élmény volt számára. Színészi lé­te kapott tartalmat ebben a szellemi közegben. Ragaszkodó embernek vallja magát. Akkor tud igazán élni a színpadon, ha úgy érzi, tartozik valahová, része egy közös­ségnek, egy színház családjának. Ez ad számára biztonságot , nem tud feszültségben dolgozni, csak alkotó szellemű közeg­ben tud feltöltődni. Most, a nyugdíjaskor éveiben, szinte többet dolgozik, mint régebben, vagy legalább annyit. Ezt a barázdált, rokonszenves férfiarcot nem szürkítette, csak gazdagabbá tette az idő... Feljegyezte: Illés Jenő Fotó: Koncz Zsuzsa A Ludas Matyi főszerepében Debrecenben Spányik Évával A Caesar és Kleopatra előadásában Uray Tivadarral A hős falu nagyjelenetében a Madách Színházban Horváth Terivel és Greguss Zoltánnal

Next