Film Színház Muzsika, 1989. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)

1989-11-04 / 44. szám

nem riport, nem dokumentum, nem szocio­­karakterű fényképezésben az olyan nevek, mint Barta Zsolté, Tímár Péteré, Tóth Györgyé, Szerencsés Já­nosé, Kerekes Gáboré vagy Jokesz An­talé mit jelentenek, hogy ez a mára már nem is egészen fiatal, inkább kö­zépgeneráció felé tartó nemzedék mi­lyen markánsan alakította­ át a ma­gyar fényképező szemléletet. Az említettek számára az már ko­rábbról nyilvánvaló volt, hogy a fény­képezés önálló képi értékeket teremt­het, ezek a képi értékek koránt sin­csenek olyan szoros függőségi vi­szonyban a natúréval, ahogyan azt a fényképezési technika elhitetné. En­nek megfelelően mindenkor a kép érték jelentőségének hangsúlyozását önállóságát, belső logikáját kívánják kiemelni. Ilyeténképpen a fénykép att­rakcióvá, effektusok terepévé válik Eszközeik között olyanok szere­pelnek nagy számban, amelyet egyéb területeken (riport, dokumen­tum, szocio stb.) nemigen alkalmazha­tók, avagy egészen más funkcióban Éjszakai tájképet csinálni például va­kuval (Jokesz) inkább a szürreálist, festőket (Magritte, Delveaux) idézi semmint a mindennapok fotográfu­sait, és magányosan a tájba monstru­mizálódó üzemépületek (Kerekes)­­ jobban emlékeztetnek a metafiziku­sokra (De Chirico, Carrá), semmint a napilapok életköteles riportereire. Az kell mondanunk, ez a fotográfia va­lamiképpen akcióvá, egyféle törté­néssé, előadássá szerveződik, és min ilyen, szinte az időbeliség közvetlen érzetével manipulálja nézőjét. Maga a videoanyag pedig egyféle fotográfia színházképpen is értelmezhetővé vá­lik. Ez a hónap a fotográfiáé. Mivel ez az anyag több szálon is hozzákötheti magazinunk profiljához, fontosnál tartjuk bemutatását, mégpedig egy kicsit a hangulat megőrzésével is az által, hogy reprodukcióinkat szándé­kosan a videót közvetítő képernyőre fényképeztük. F. I Vető János Kerekes Gábor Baranyay András Török László

Next