Film Színház Muzsika, 1989. július-december (33. évfolyam, 26-52. szám)
1989-11-04 / 44. szám
nem riport, nem dokumentum, nem szociokarakterű fényképezésben az olyan nevek, mint Barta Zsolté, Tímár Péteré, Tóth Györgyé, Szerencsés Jánosé, Kerekes Gáboré vagy Jokesz Antalé mit jelentenek, hogy ez a mára már nem is egészen fiatal, inkább középgeneráció felé tartó nemzedék milyen markánsan alakította át a magyar fényképező szemléletet. Az említettek számára az már korábbról nyilvánvaló volt, hogy a fényképezés önálló képi értékeket teremthet, ezek a képi értékek koránt sincsenek olyan szoros függőségi viszonyban a natúréval, ahogyan azt a fényképezési technika elhitetné. Ennek megfelelően mindenkor a kép érték jelentőségének hangsúlyozását önállóságát, belső logikáját kívánják kiemelni. Ilyeténképpen a fénykép attrakcióvá, effektusok terepévé válik Eszközeik között olyanok szerepelnek nagy számban, amelyet egyéb területeken (riport, dokumentum, szocio stb.) nemigen alkalmazhatók, avagy egészen más funkcióban Éjszakai tájképet csinálni például vakuval (Jokesz) inkább a szürreálist, festőket (Magritte, Delveaux) idézi semmint a mindennapok fotográfusait, és magányosan a tájba monstrumizálódó üzemépületek (Kerekes) jobban emlékeztetnek a metafizikusokra (De Chirico, Carrá), semmint a napilapok életköteles riportereire. Az kell mondanunk, ez a fotográfia valamiképpen akcióvá, egyféle történéssé, előadássá szerveződik, és min ilyen, szinte az időbeliség közvetlen érzetével manipulálja nézőjét. Maga a videoanyag pedig egyféle fotográfia színházképpen is értelmezhetővé válik. Ez a hónap a fotográfiáé. Mivel ez az anyag több szálon is hozzákötheti magazinunk profiljához, fontosnál tartjuk bemutatását, mégpedig egy kicsit a hangulat megőrzésével is az által, hogy reprodukcióinkat szándékosan a videót közvetítő képernyőre fényképeztük. F. I Vető János Kerekes Gábor Baranyay András Török László