Film Színház Muzsika, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-03-03 / 9. szám

200 ÉVES A MAGYAR THALIA a legényért.... az Én magyar lány vagyok, vagy A nevem Babette... Ezek mind Déryné eredeti repertoárjában sze­repeltek. Mimi néniről, azaz Medgyaszayról tudni kell, hogy ő összeszedte Déryné valamennyi nótáját, felöltötte Déryné­­közismert kosztümjét, s kezében gitárral ezt a mű­sort önálló estek keretében előadta. Ő egy újabb Déryné tehát az utókorból. Úgy huszonöt-harminc évvel ezelőtt működött egy Pest megyei Petőfi Színpad nevű utazótársulat. Számukra ír­ta Kolozsvári Andor és Cserháti Lajos — Dévény Jenő zenéjével — a Lángoló lelkek (Déryné) című zenés játékot. Bemutatója 1961. október 20-án volt. A darab Dérynéjét Táncsics Mária játszotta-énekelte. Ma már ő is nyugdíj­ban van. — 1945-ben vettek föl a főiskolára — emlékezik. — Pá­lyámat a Nemzeti Színházban kezdtem meg, Gellért Endre keze alatt. Az első évad végén Szendrő József a pécsi tár­sulathoz csábított, emiatt Major Tamás, a Nemzeti igazga­tója nehezen tudott nekem megbocsátani. Magam is úgy gondolom, hiba volt részemről őt otthagyni, habár Pé­csett is jó szerepekkel és kiváló kollégákkal folytathattam a hivatásomat. Voltam az Ifjúsági Színház, a szolnoki, a győri társulat tagja, öt évet a Pest megyei együttesnél töl­töttem. És huszonegyet az Állami Déryné Színháznál. Har­mincöt év szolgálat áll mögöttem. Meg egy érdekes inter­mezzo. Én voltam a Magyar Televízió első bemondónője. Háromszáz nő közül választottak. Fél évig úttörőként vé­geztem ezt a munkát. Tamási Esztert és Takács Marit is megelőzve. Akkor azt írták rólam az újságban, hogy a legszebben beszélő magyar bemondónő vagyok. A szín­pad azonban visszahívott. A Déryné Színháznál csodálatos primadonnaszerepeket, Shakespeare- és Csehov-hősöket játszottam. S mi a rezümé? Sirály lehettem Sajtoskálon .. . — Miért mondja ezt ilyen keserűen? Hiszen ez gyönyö­rű misszió. Méltó Déryné nevéhez. — Ez igaz. Én nem csupán az egyik szerepemmel, ha­nem szinte az egész pályámmal átéltem Déryné és társai sorsát. Mi is roppant mostoha körülmények között vittük „csűrről csűrre a fáklyát”. Én a magam gyakorlatából tu­dom: Déryné nem lehetett az a bájtündér, amilyennek sokak képzeletében él. Kemény asszony volt, sokat tudó és sokat tűrő. És a maga idejében igen modern színésznő. Népszerűségét annak köszönhette, hogy gitárt vett a ke­zébe, nő létére. Ez akkor újdonság volt. Van nekem is otthon egy herendi Déryné-porcelánszobrom. Fehér. Fes­­tetlen. Ez az én koronázási ékszerem. Általában bieder­­meieres póznak mondják az ő megmintázott mozdulatát. Én az örök szolgálatkészség kifejezésének érzem. Itt va­gyok, népem, mindig készen a szolgálatodra ... Így hát a Déryné-örökségnek ez is az egyik nézete, föl­fogása. A magyar hajnal fülemiléje — ennek is nevezték — e szobron is hallatja hangját. Hívja a hajnalt. Mikor jön el? Sas György Három Déryné — gitárral: Kollár Lívia. Partnere Csibay János (Déryné útrakel, Állami Déryné Színház, 1958) # Táncsics Mária (Lángoló lelkek, Pest megyei Petőfi Szín­pad, 1961) # Iván Margit (Levendula, Szegedi Nemzeti Színház, 1964) 31

Next