Film Színház Muzsika, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)
1990-05-19 / 20. szám
KÖZEL ÉS TÁVOL 12 Kortárs zenés színházi napok A Mérték Kulturális Értékvédő Egyesület Vetületek címmel kortárs zenés színházi napokat rendez a Katona József Színházban május 24—30. között A minden bizonnyal érdekes kezdeményezés programja a következő: május 24-én és 28-án Próbababák címmel . Jean Genet művei nyomán a Hold Színház produkciója látható, melynek rendezője Malgot István, zeneszerző Selmeczi György, a jelmezeket Berzsenyi Kriszta tervezte. 25-én és 29-én Zygmunt Krauze A sztár című egyfelvonásos operáját adja elő Csengery Adrienne, Markovits Erika, Farkas Rose-Marie, Pánti Anikó, valamint a Teátrum Kamaraegyüttes; a rendező: Malgot István, a zeneszerző ezúttal is Selmeczi György. Az est második részében Stravinsky A katona történetét mutatja be a Hold Színház, közreműködik a Miskolci Új Zenei Műhely. 26-án és 30-án Vidovszky autókoncert, illetve nárcisz és ekhó című különös műve kerül színre, melyben a szerző is közreműködik, Pataki Antal, Pánti Anikó, Bokor Jutta, Tóth János, a Tomkins Énekegyüttes és a 180-as csoport mellett. Az előadások rendezője Kerényi Miklós Gábor. 27-én Detoni Számmisztika című műsora színházi koncert lesz, melyben Gyenge Gyula, Kádár István, Kerényi Balázs, Nagy Imre, Bálint István Péter, Vida Lóránd, valamint a szerző működik közre. Ugyanezen az estén Tom Johnson A négyhangú opera című munkája is láthatóhallható lesz, Gothár Péter rendezésében, Kertesi Ingrid, Bokor Jutta, Gerdesits Ferenc, Fried Péter és Selmeczi György előadásában. Kézfogás a Pesti Vigadóban Gulyás Dénes védnöke, de egyben közreműködője is volt a Pesti Vigadó hangversenytermében rendezett műsornak, amelyet Kézfogás... a romániai magyar művészetért címmel rendeztek meg. A művészek — Gulyás mellett Gregor József, Darvas Iván, Pitti Katalin, Begányi Ferenc, Bodrogi Gyula, Turay Ida, Voith Ági, Dévay Nagy Kamilla, Székhelyi József, Dobsa Sándor és együttese, a műsorvezető Antal Imre (színpadkép: Mihály Béla, rendező: Csenterics Ágnes - felléptidíjukat az Erzsébet-díj erdélyi kategóriájára ajánlották fel. Vendégeink, táncosok Párizsból A Petőfi Csarnoktól érkezett a hír, hogy magyarországi vendégszereplésre érkezik a Ballet du Fargistan. Ám ezúttal nem a Ligetben lépnek fel, hanem május 22-én a Miskolci Nemzeti Színházban, 24-én a Szegedi Nemzeti Színházban, 26-án pedig Budapesten, a Vígszínházban. Az 1988-as év áttörést hozott a brazíliai gyökerekkel rendelkező fiatal francia koreográfus, Brigitte Farges pályafutásában. Teljesen személyes táncnyelvezetében ötvöződik az európai folklór és a modern tánc. Az eredmény egy misztikus, végtelen nyugalmat árasztó táncstílus. A színpadra varázsolt világban a fény, a zene, a képzőművészet és természetesen a tánc gyönyörű egysége valósul meg, így jellemzi munkájukat több elismerő hangú kritika a világ különböző tájairól, ugyanis a társulat járja Európa országait, s a fiatal francia generáció egyik nagy ígéretét látják benne. A produkció egy része hazánkban készült, s egy magyar táncos, Kovács Gerzson Péter is résztvevője az előadásnak. Ő ma is a Csepel Táncegyüttes tagja. Az itt látható előadás nagyemzetközi öszszefogás eredménye, melyben a francia külügyminisztérium és a kulturális minisztérium, az AFA, az ADAMI, a párizsi Bastille és a Grenoble-i La Cargo Színházak, az Entrepositaire En Transit Társaság, a magyar Művelődési Minisztérium, a Francia Intézet és a Petőfi Csarnok vett részt. Felvétel a stúdióban A Nemzeti Színház Stúdiója felvételt hirdet 18—20 év közötti lányok, valamint 18-22 év közötti fiúk részére. A jelentkezők vers, monológ, népdal és tánc előadásával készüljenek fel.A felvételi vizsgák időpontja előreláthatólag június közepén lesz. Érdeklődő fiatalok jelentkezését várják június 8-áig a Nemzeti Színház titkárságán naponta 10—14 óra között Trencsényi Juditnál. Telefon: 122-0629. MÁTYÁS KIRÁLY EGERBEN Mátyás király, a valódi, aki országolt vala Budán, otthonosan érezte magát Visegrádon, és meghalt épp ötszáz évvel ezelőtt Bécsben, bizonyára ugyanúgy nem járt soha Gömörben, ahogy ezt a jó emlékezetű Garay János meséli verses anekdotájában. Alighanem Debrecenben sem fordult meg személyesen, ahogy én idéztem fel emlékezetét Mátyás király Debrecenben című történelmi játékomban. Ámde a népemlékezet, amely a nagy magyar reneszánsz uralkodóból kiformálta az álruhában népe gondjait figyelő és orvosló igazságos király képét, évszázadról évszázadra elvitte őt Magyarország legkülönbözőbb tájaira. Most, május 21-én Eger város színházának színpadáról fog megszólalni és igazságot tenni azokkal a szavakkal, amelyeket ugyan én adtam a szájába, de mégis úgy, hogy hitem szerint hitelesen így mondhatta volna. Vagyis úgy történt, hogy egykori kedves tanítványom, Gáli László, aki hajdan a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, ahol színházi rendezőnek készült, éppen éntőlem tanult, amikor számos évek múltán a Gárdonyi Géza Színház igazgató-főrendezője lett, úgy vélte, Mátyás király halálának fél évezredes évfordulóját az én egykor több évadon át játszott, Mátyás király Debrecenben című játékommal lehet illően megünnepelni. Ugyanez ötlött az eszébe Televíziónk egyes illetékeseinek. A közelmúlt hetekben egymás utáni két napon jelentkezett telefonon Gáli László és a Televízió akkori elnöke — az a Nemeskürty István, aki nemcsak barátomírótársam, de nemegyszer kellett tudomásul vennünk, hogy irodalmi és történelmi kérdésekben meglepően hasonló véleményünk szokott lenni. Közölték velem, hogy ez az 1953-ban bemutatott és 1954-ben könyvben is megjelent játékom előbb Egerben kerül új bemutatóra, majd az ottani előadás alapján idővel televíziós műsor lesz. A szerző — aki versben írt dráma esetén a mű költőjének mondhatja magát — az ilyen közlésnek felettébb örül. És amikor ezután a következő hívás a Film Színház Muzsika főszerkesztőjéé volt, aki arra szólított, hogy erről a játékról írjak, hát mit se késve ültem az írógép elé, és írom, amit az író számára legkedvesebb emberek, az olvasók, most olvasnak. A dráma műfaja az én számomra nemcsak írói lehetőség, hanem életformámhoz tartozó szakma. Immár negyvenöt éve vagyok, „nem középiskolás fokon” a drámatörténet tanára. Ennek ellenére viszonylag kevés színpadra írt drámát szereztem. A dráma az én számomra elsősorban rádiós műfaj lett, fél évszázadon belül száznál több hangjátékomat sugározták. Színházi bemutatóm negyven