Film Színház Muzsika, 1990. január-június (34. évfolyam, 1-26. szám)

1990-05-19 / 20. szám

KÖZEL ÉS TÁVOL 12 Kortárs zenés­ színházi napok A Mérték Kulturális Értékvédő Egyesület Vetületek címmel kortárs zenés színházi napokat rendez a Katona József Szín­házban május 24—30. között A minden bizonnyal érdekes kezdeményezés programja a következő: május 24-én és 28-án Próbababák címmel . Jean Genet művei nyomán a Hold Színház produkciója látható, melynek rendezője Malgot István, zeneszerző Selmeczi György, a jelmezeket Berzsenyi Kriszta tervezte. 25-én és 29-én Zyg­­munt Krauze A sztár című egyfelvonásos operáját adja elő Csengery Adrienne, Markovits Erika, Farkas Rose-Marie, Pánti Anikó, valamint a Teátrum Kamaraegyüttes; a rendező: Malgot István, a zeneszerző ezúttal is Selmeczi György. Az est második részében Stravinsky A katona történetét mutatja be a Hold Színház, közreműködik a Miskolci Új Zenei Műhely. 26-án és 30-án Vidovszky autókoncert, illetve nárcisz és ekhó című kü­lönös műve kerül színre, melyben a szerző is közreműködik, Pataki Antal, Pánti Anikó, Bokor Jutta, Tóth János, a Tomkins Énekegyüttes és a 180-as csoport mellett. Az előadások ren­dezője Kerényi Miklós Gábor. 27-én Detoni Számmisztika című műsora színházi koncert lesz, melyben Gyenge Gyula, Kádár István, Kerényi Balázs, Nagy Imre, Bálint István Péter, Vida Lóránd, valamint a szerző működik közre. Ugyanezen az estén Tom Johnson A négyhangú opera című munkája is látható­hallható lesz, Gothár Péter rendezésében, Kertesi Ingrid, Bo­kor Jutta, Gerdesits Ferenc, Fried Péter és Selmeczi György előadásában. Kézfogás a Pesti Vigadóban Gulyás Dénes védnöke, de egyben közreműködője is volt a Pesti Vigadó hangversenytermében rendezett műsornak, amelyet Kézfogás... a romániai magyar művészetért címmel rendeztek meg. A művészek — Gulyás mellett Gregor József, Darvas Iván, Pitti Katalin, Begányi Ferenc, Bodrogi Gyula, Turay Ida, Voith Ági, Dévay Nagy Kamilla, Székhelyi József, Dobsa Sándor és együttese, a műsorvezető Antal Imre (szín­padkép: Mihály Béla, rendező: Csenterics Ágnes - fellépti­­díjukat az Erzsébet-díj erdélyi kategóriájára ajánlották fel. Vendégeink, táncosok Párizsból A Petőfi Csarnoktól érkezett a hír, hogy magyarországi ven­dégszereplésre érkezik a Ballet du Fargistan. Ám ezúttal nem a Ligetben lépnek fel, hanem május 22-én a Miskolci Nem­zeti Színházban, 24-én a Szegedi Nemzeti Színházban, 26-án pedig Budapesten, a Vígszínházban. Az 1988-as év áttörést hozott a brazíliai gyökerekkel ren­delkező fiatal francia koreográfus, Brigitte Farges pályafu­tásában. Teljesen személyes táncnyelvezetében ötvöződik az európai folklór és a modern tánc. Az eredmény egy misztikus, végtelen nyugalmat árasztó táncstílus. A színpadra varázsolt világban a fény, a zene, a képzőművészet és természetesen a tánc gyönyörű egysége valósul meg, így jellemzi munkáju­kat több elismerő hangú kritika a világ különböző tájairól, ugyanis a társulat járja Európa országait, s a fiatal francia generáció egyik nagy ígéretét látják benne. A produkció egy része hazánkban készült, s egy magyar táncos, Kovács Ger­­zson Péter is résztvevője az előadásnak. Ő ma is a Csepel Táncegyüttes tagja. Az itt látható előadás nagy­emzetközi ösz­­szefogás eredménye, melyben a francia külügyminisztérium és a kulturális minisztérium, az AFA, az ADAMI, a párizsi Bas­tille és a Grenoble-i La Cargo Színházak, az Entrepositaire En Transit Társaság, a magyar Művelődési Minisztérium, a Fran­cia Intézet és a Petőfi Csarnok vett részt. Felvétel a stúdióban A Nemzeti Színház Stúdiója felvételt hirdet 18—20 év közötti lányok, valamint 18-22 év közötti fiúk részére. A jelentkezők vers, monológ, népdal és tánc előadásával készüljenek fel.­­A felvételi vizsgák időpontja előrelát­hatólag június közepén lesz. Érdeklődő fiatalok jelent­kezését várják június 8-áig a Nemzeti Színház titkársá­gán naponta 10—14 óra között Trencsényi Juditnál. Te­lefon: 122-0629. MÁTYÁS KIRÁLY EGERBEN Mátyás király, a valódi, aki országolt vala Budán, ott­honosan érezte magát Visegrádon, és meghalt épp ötszáz évvel ezelőtt Bécsben, bizonyára ugyanúgy nem járt soha Gömörben, ahogy ezt a jó emlékezetű Garay János mesé­li verses anekdotájában. Alighanem Debrecenben sem fordult meg személyesen, ahogy én idéztem fel emlékeze­tét Mátyás király Debrecenben című történelmi játékom­ban. Ámde a népemlékezet, amely a nagy magyar rene­szánsz uralkodóból kiformálta az álruhában népe gond­jait figyelő és orvosló igazságos király képét, évszázadról évszázadra elvitte őt Magyarország legkülönbözőbb tá­jaira. Most, május 21-én Eger város színházának színpa­dáról fog megszólalni és igazságot tenni azokkal a sza­vakkal, amelyeket ugyan én adtam a szájába, de mégis úgy, hogy hitem szerint hitelesen így mondhatta volna. Vagyis úgy történt, hogy egykori kedves tanítványom, Gáli László, aki hajdan a Színház- és Filmművészeti Fő­iskolán, ahol színházi rendezőnek készült, éppen éntőlem tanult, amikor számos évek múltán a Gárdonyi Géza Szín­ház igazgató-főrendezője lett, úgy vélte, Mátyás király ha­lálának fél évezredes évfordulóját az én egykor több éva­don át játszott, Mátyás király Debrecenben című játékom­mal lehet illően megünnepelni. Ugyanez ötlött az eszébe Televíziónk egyes illetékesei­nek. A közelmúlt hetekben egymás utáni két napon je­lentkezett telefonon Gáli László és a Televízió akkori el­nöke — az a Nemeskürty István, aki nemcsak barátom­­írótársam, de nemegyszer kellett tudomásul vennünk, hogy irodalmi és történelmi kérdésekben meglepően ha­sonló véleményünk szokott lenni. Közölték velem, hogy ez az 1953-ban bemutatott és 1954-ben könyvben is megje­lent játékom előbb Egerben kerül új bemutatóra, majd az ottani előadás alapján idővel televíziós műsor lesz. A szerző — aki versben írt dráma esetén a mű költő­jének mondhatja magát — az ilyen közlésnek felettébb örül. És amikor ezután a következő hívás a Film Színház Muzsika főszerkesztőjéé volt, aki arra szólított, hogy er­ről a játékról írjak, hát mit se késve ültem az írógép elé, és írom, amit az író számára legkedvesebb emberek, az olvasók, most olvasnak. A dráma műfaja az én számomra nemcsak írói lehető­ség, hanem életformámhoz tartozó szakma. Immár negy­venöt éve vagyok, „nem középiskolás fokon” a drámatör­ténet tanára. Ennek ellenére viszonylag kevés színpadra írt drámát szereztem. A dráma az én számomra elsősor­ban rádiós műfaj lett, fél évszázadon belül száznál több hangjátékomat sugározták. Színházi bemutatóm negyven

Next