Film Színház Muzsika, 1996. január-június (1. évfolyam, 1-6. szám)

1996-03-07 / 3. szám

SZÍNÉSZ Benkő Gyula Darvas Iván Garas Dezső Gábor Miklós Kállai Ferenc Szabó Sándor OPERAÉNEKES Vlarton Éva Melis György Polgár László Rost Andrea Simándy József Tokody Iloná­ nak azok a műsorok, amelyekben magyar színész látható. Pedig a kö­zönség hiányolja őket. Mert hiába a sok amerikai és nyugati sztár, akik­kel a mozikban, a videotékákban és a képernyőn is gyakran találkozhat­nak, ők bizony nem pótolják „saját” sztárjainkat. Paradoxon, hogy változtassunk, de legalábbis enyhítsünk ezen az ál­datlan helyzeten, mi is külföldi pél­dákhoz nyúltunk. Vannak ugyanis országok, amelyektől e téren is ta­nulhatunk. Ahol az erkölcsi és anya­gi megbecsülés legmagasabb fokán jutalmazzák azokat, akik megaján­dékozzák nézőiket a könny és mo­soly felszabadító, lélekmelengető pillanataival. Ahol sztárnak lenni életreszóló dicsőség. Nos, effajta „életreszóló dicsőséget”, egy egész ország szeretetét és elismerését sze­retnénk átnyújtani azoknak, akiket önök választanak. Mert úgy véljük, van pótolnivaló elég. Lohinszky Loránd, a neves erdélyi színész egyszer arra a kérdésre, mi­ért maradt hűséges Marosvásárhely­hez, így válaszolt nekem: „Mert ott voltam fiatal, magas, kékszemű, szőke dalia, s ma ősz fejjel is az va­gyok a nézők szemében.” Ugye már értik?! Tolnay Klári, Tábori Nóra, Kállai Ferenc, Benkő Gyula és a többi­ek hány éven át, hány darabban és filmben szereztek könnyes-mosoly­gós órákat nekünk? És most, hogy kevés a pénz, felejtsük el őket? Azért, mert nincs pénz filmre, tévé­játékra, ne lássuk őket? Ez képte­lenség!!! Nos, az Örökös tagság cí­mű műsor (?), akció(?), ha pillana­tokra is, de őket szeretné visszahoz­ni a képernyőre. Ragyogjanak, tün­dököljenek... Ünnepeljük őket! Ugye szavaztak!? Ugye azt akarják, hogy jövőre is meg azután is vá­lasszunk csillagokat? Tudjuk, ez az első lista nem teljes, mi több, igazságtalan. Hiszen jóval többen vannak, akik megérdemlik, hogy a halhatatlanok közé kerülje­nek. És nagy fájdalmunkra, milyen sokan nincsenek már közöttünk... Becsüljük meg jobban az élőket! Er­re teszünk most kísérletet. Örül­nénk, ha velünk tartanának! Tud­juk, sok a gondjuk, bajuk. Nehéz az élet, az életünk. De talán a közös öröm néhány pillanatra feledteti a gondjainkat is. Mert szeretetet kap­ni jó, de adni még jobb... SZEGVÁRI KATALIN televízió ^3 film Színház Muzsika

Next