Film Színház Muzsika, 1996. január-június (1. évfolyam, 1-6. szám)
1996-03-07 / 3. szám
SZÍNÉSZ Benkő Gyula Darvas Iván Garas Dezső Gábor Miklós Kállai Ferenc Szabó Sándor OPERAÉNEKES Vlarton Éva Melis György Polgár László Rost Andrea Simándy József Tokody Iloná nak azok a műsorok, amelyekben magyar színész látható. Pedig a közönség hiányolja őket. Mert hiába a sok amerikai és nyugati sztár, akikkel a mozikban, a videotékákban és a képernyőn is gyakran találkozhatnak, ők bizony nem pótolják „saját” sztárjainkat. Paradoxon, hogy változtassunk, de legalábbis enyhítsünk ezen az áldatlan helyzeten, mi is külföldi példákhoz nyúltunk. Vannak ugyanis országok, amelyektől e téren is tanulhatunk. Ahol az erkölcsi és anyagi megbecsülés legmagasabb fokán jutalmazzák azokat, akik megajándékozzák nézőiket a könny és mosoly felszabadító, lélekmelengető pillanataival. Ahol sztárnak lenni életreszóló dicsőség. Nos, effajta „életreszóló dicsőséget”, egy egész ország szeretetét és elismerését szeretnénk átnyújtani azoknak, akiket önök választanak. Mert úgy véljük, van pótolnivaló elég. Lohinszky Loránd, a neves erdélyi színész egyszer arra a kérdésre, miért maradt hűséges Marosvásárhelyhez, így válaszolt nekem: „Mert ott voltam fiatal, magas, kékszemű, szőke dalia, s ma ősz fejjel is az vagyok a nézők szemében.” Ugye már értik?! Tolnay Klári, Tábori Nóra, Kállai Ferenc, Benkő Gyula és a többiek hány éven át, hány darabban és filmben szereztek könnyes-mosolygós órákat nekünk? És most, hogy kevés a pénz, felejtsük el őket? Azért, mert nincs pénz filmre, tévéjátékra, ne lássuk őket? Ez képtelenség!!! Nos, az Örökös tagság című műsor (?), akció(?), ha pillanatokra is, de őket szeretné visszahozni a képernyőre. Ragyogjanak, tündököljenek... Ünnepeljük őket! Ugye szavaztak!? Ugye azt akarják, hogy jövőre is meg azután is válasszunk csillagokat? Tudjuk, ez az első lista nem teljes, mi több, igazságtalan. Hiszen jóval többen vannak, akik megérdemlik, hogy a halhatatlanok közé kerüljenek. És nagy fájdalmunkra, milyen sokan nincsenek már közöttünk... Becsüljük meg jobban az élőket! Erre teszünk most kísérletet. Örülnénk, ha velünk tartanának! Tudjuk, sok a gondjuk, bajuk. Nehéz az élet, az életünk. De talán a közös öröm néhány pillanatra feledteti a gondjainkat is. Mert szeretetet kapni jó, de adni még jobb... SZEGVÁRI KATALIN televízió ^3 film Színház Muzsika