Filmvilág, 1959 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1959-11-15 / 22. szám

A VmYUQt­TI FILMEKÜL A »piff-puff«, azaz »cowboy«-filmekre mi már úgy emlékezünk, mint a filmgyártás ősko­rának termékeire; már a háborút megelőző évek­ben is egyre kevesebb került hozzánk e filléres romantikájú mozidara­bokból, az olcsó már már akkor is kezdett kop­ni rajtuk, divatjamúlt, avatag jellegű volt vala­mennyi. Az ember azt hinné, hogy Tom Mix és utódai végleg bevonul­tak a film­archívumok­ba. A valóság azonban az, hogy a cowboy-fil­­mek még ma is eláraszt­ják az amerikai és nyu­gat-európai mozikat, sőt, mintha »reneszán­szukat« élnék, az ame­rikai telefilmek nyolc­van százaléka »vadnyu­gati«. Legutóbb a Time hosszabb cikkben fog­lalkozott a különös in­vázió okaival; a cikkíró amolyan cowboy-film­­történeti áttekintést nyújt, majd e filmek, s az amerikai hagyomány állítólagos kapcsolatát kutatja, végül pedig azt bizonygatja, hogy az amerikai televízió a változó időkhöz alkal­­mazkodóan új utat nyi­tott a vadnyugati film számára. Nem egy fej­tegetése vitatható, de filmtörténeti szempont­ból tanulságos. A cikk abból indul ki, hogy a vadnyugati filmek az átlagamerikai nélkülöz­hetetlen szórakozása, lelki szükséglete. Pen­­silvániában valaki any­­nyira feldühödött azon, hogy felesége elzárta a televíziót éppen akkor, amikor a »Van puskám, utazni akarok« közvetí­tését nézte, hogy nyom­ban pisztolyt ragadott és lőtt. Floridában két pap fogadott, hogy Marshal Matt Dillon gyorsabban lő-e a pisz­tollyal, mint Paladin; aki veszít, az köteles a hajnali misét mondani. Azokból a játékszerek­ből, amelyeknek megvé­telét a vadnyugati tár­gyú filmek és telefil­mek közvetítései sugal­mazzák, ez évben 125 millió dollár értékben vásároltak. Vajon miért múlja felül a vadnyu­gati filmek sikere a ga­­rasos regényekét, s a cirkuszi mutatványo­két is? Thomas W. Moore, az ABC-műsorok igazgatója ezt mondja: »A vadnyugati darab a szórakozásnak az a fa­ja, amely a legteljesebb és leg­gyorsabb kikap­csolódást biztosítja — ennyi az egész.« A vadnyugati film hozzásegíti az embere­ket ahhoz, hogy kiszaba­dítsák magukat a modern élet gyötrelmei közül, s felidézhesse az elmúlt idők »tökéletes nyugalmát«. A nyugat­amerikai — amint a Zane Grey-ben érzékel­hetjük­­— tökéletes el­lentéte a kelet-ameri­kainak... A cowboyok világában az igazság közvetlen cselekmény eredménye és nem tör­vénykezés műve. Az em­berek sorsa saját elha­tározásuktól és képes­ségeiktől függ, nem a társadalom vagy tudo­mány személytelen, ha­talmas erőitől. A csele­kedetek rugói nyilván­valóak és könnyedén egyéniesíthetők, nem válnak túl sok lélektani vonatkozással bonyolul- A prérik ur»!«

Next