Filmvilág, 1959 (2. évfolyam, 1-24. szám)
1959-11-15 / 22. szám
A VmYUQtTI FILMEKÜL A »piff-puff«, azaz »cowboy«-filmekre mi már úgy emlékezünk, mint a filmgyártás őskorának termékeire; már a háborút megelőző években is egyre kevesebb került hozzánk e filléres romantikájú mozidarabokból, az olcsó már már akkor is kezdett kopni rajtuk, divatjamúlt, avatag jellegű volt valamennyi. Az ember azt hinné, hogy Tom Mix és utódai végleg bevonultak a filmarchívumokba. A valóság azonban az, hogy a cowboy-filmek még ma is elárasztják az amerikai és nyugat-európai mozikat, sőt, mintha »reneszánszukat« élnék, az amerikai telefilmek nyolcvan százaléka »vadnyugati«. Legutóbb a Time hosszabb cikkben foglalkozott a különös invázió okaival; a cikkíró amolyan cowboy-filmtörténeti áttekintést nyújt, majd e filmek, s az amerikai hagyomány állítólagos kapcsolatát kutatja, végül pedig azt bizonygatja, hogy az amerikai televízió a változó időkhöz alkalmazkodóan új utat nyitott a vadnyugati film számára. Nem egy fejtegetése vitatható, de filmtörténeti szempontból tanulságos. A cikk abból indul ki, hogy a vadnyugati filmek az átlagamerikai nélkülözhetetlen szórakozása, lelki szükséglete. Pensilvániában valaki anynyira feldühödött azon, hogy felesége elzárta a televíziót éppen akkor, amikor a »Van puskám, utazni akarok« közvetítését nézte, hogy nyomban pisztolyt ragadott és lőtt. Floridában két pap fogadott, hogy Marshal Matt Dillon gyorsabban lő-e a pisztollyal, mint Paladin; aki veszít, az köteles a hajnali misét mondani. Azokból a játékszerekből, amelyeknek megvételét a vadnyugati tárgyú filmek és telefilmek közvetítései sugalmazzák, ez évben 125 millió dollár értékben vásároltak. Vajon miért múlja felül a vadnyugati filmek sikere a garasos regényekét, s a cirkuszi mutatványokét is? Thomas W. Moore, az ABC-műsorok igazgatója ezt mondja: »A vadnyugati darab a szórakozásnak az a faja, amely a legteljesebb és leggyorsabb kikapcsolódást biztosítja — ennyi az egész.« A vadnyugati film hozzásegíti az embereket ahhoz, hogy kiszabadítsák magukat a modern élet gyötrelmei közül, s felidézhesse az elmúlt idők »tökéletes nyugalmát«. A nyugatamerikai — amint a Zane Grey-ben érzékelhetjük— tökéletes ellentéte a kelet-amerikainak... A cowboyok világában az igazság közvetlen cselekmény eredménye és nem törvénykezés műve. Az emberek sorsa saját elhatározásuktól és képességeiktől függ, nem a társadalom vagy tudomány személytelen, hatalmas erőitől. A cselekedetek rugói nyilvánvalóak és könnyedén egyéniesíthetők, nem válnak túl sok lélektani vonatkozással bonyolul- A prérik ur»!«