Filmvilág, 1959 (2. évfolyam, 1-24. szám)

1959-12-01 / 23. szám

AZ AMERIKAI FILM ÚTKERESŐI Az amerikai filmgyár­tás idestova két évtize­de folyamatos válság­ban van. Nem mintha a kereskedelmi szerződé­sek s a forgalmazó vál­lalatok monopolizálódá­sa a nyugati világban nem biztosítaná még ma is az amerikai gyárt­mányok elsőbbségét , de a művészi és közön­ségsiker túlnyomórészt elhagyta a hollywoodi stúdiók termékeit. A szovjet, az olasz, a fran­cia filmgyártás nemcsak versenytársa, de diadal­mas versenytársa lett az amerikaiaknak, s szá­mos jel mutat arra, hogy az utolsó években a német és japán film is egyre komolyabb mérkőzésre kényszeríti­ Amerikát. E versengés egyik eredménye az lett, hogy a forgatókönyv irodalmi értéke és a rendező mű­vészi felelőssége meg­nőtt a gyártás minden fázisában, de sikeres új filmeket, döntő fordula­­tot ez sem hozott: az üzleti és erkölcsi elő­írások, megkötöttségek és megszokottságok megakadályozták az al­kotókat abban, hogy va­lóban valami újat te­remthessenek. Újat egy más terüle­ten, a televízióban dol­gozó írók és művészek kezdeményeztek. Első­sorban a televízió sajá­tos látásmódja, a kép­ernyő technikai határai határozták meg az új utakon induló rendezők egy csoportjának az ér­deklődését, s ezen az úton már eddig is je­lentős eredményeket ér­tek el. Eredményeikből hozzánk is eljutott egy s más: a Marty, mely az irányzat nemzetközi si­kert elért darabja volt, a most bemutatott Fé­nyes esküvő, s a­­bemu­tatás előtt álló Tizenkét dühös ember. Az irányzatnak két­ségtelen vezére Teddy Chayefsky, aki a há­romból kettőnek (a Marty-nak és a Fényes esküvő-nek) írója volt, s aki filmjei rendezésé­ben is részt szokott ven­ni. Mi a jellemzője, kö­zös vonása ennek az irányzatnak, függetle­nül attól, amit rende­zőjük (Delbert, Mann, Richard Brooks, Sid­ney Lumet) egyénisége ad hozzá? Technikai­lag elsősorban a kép lá­tószögének erős beszűkí­­tése: túlnyomórészt kö­zel és túl közel beállítá­sokkal dolgoznak, a szí­nészi játékon belül is elsősorban az arcjátékra összpontosítják figyel­müket; a táj, a panorá­ma úgyszólván teljesen kiküszöbölődik a kame­ra látóköréből. Pedig érdeklődésük korántsem elvontan pszichológiai: az amerikai társadalom, elsősorban az egyszerű amerikai ember élete, munkája, öröme, tragé­diája érdekli őket. Már a Marty is munkások, kis értelmiségiek világá­ba vezetett; a Tizenkét dü­hös ember szerencsés metszetben az egyszerű emberek egész széles körképét tudja megad­ni; a Fényes esküvő pe­dig egy taxisofőr csa­ládjába, életébe vezeti be a nézőt. A világ, amelyet e filmek megmutatnak, keserű, kemény világ, amelybe derűt és örö­met csak a szeretet, az emberi érzés gazdagsá­ga hozhat, de amely fö­lött még akkor is ott le­beg a holnaptól való rettegés, a létbizonyta­lanság aggodalma. E művek drámai ereje, sodrása természetesen erősen változó, a legjobb Sidney Lumet (balról) Sophia Lorennel és Tab Hunterrel felvételen egy New York-i utcában

Next