Filmvilág, 1962 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1962-05-15 / 10. szám

nőttek kegyetlen és kép­mutató világa. A nyugati világ film­terméséből a legnagyobb érdeklődésre ebben az esz­tendőben is az olasz filmek számíthatnak. „Az olasz fel­lendülés tovább tart” — írják a francia lapok. Itália három filmmel jelentkezik és a témaválasztás minden­esetre arra vall, hogy az erkölcsi bátorság, a kezde­ményező kedv nem lankadt el az olasz filmeseknél, és töretlen a művészi becsvágy is. Antonioni új művének címe „A napfogyatkozás”, főszereplői: Monica Vitti és Alain Delon. A történet magva: egy fiatal nő, köz­vetlenül szerelmének fel­bomlása után megismerke­dik egy ifjú tőzsdeügynök­kel. Első látásra egymásba szeretnek, de már a meg­beszélt találkára sem men­nek el, mert mindketten attól félnek, hogy a szerelem végzetesen beleszól életük­be, szétzilálja és felborítja azt. A kritika nagy várakozással tekint Antonioni filmje elé. Nem kisebb érdeklődés előzi meg az olasz neorealista irányzat egyik legismertebb képviselője, Pietro Gerini új alkotását. A „Válás olasz módra”­ szerelmi és társa­dalmi dráma, amely kegyet­len iróniával bírálja a feudá­lis erkölcsök maradványait és a képmutatást. Germi maga ezt mondta filmje problémájával kapcsolatban: „Az olaszok a válás szó hallatára ugyanúgy össze­ráncolják a homlokukat, mintha az amerikaiak azt hallják, hogy „néger”, a franciák „gyarmat”. Nálunk a házasság nem bontható fel. S ha a férj, vagy a feleség megunja házastársát, nem kezdheti újra életét. Egyet tehet csak: elmegy, vásárol egy pisztolyt és visszaadja a jó istennek teremtményei egyikét.” A harmadik olasz be­mutató a „Kutyavilág”, keserves, személyes tapasz­talat szülötte. Alkotója Gualtiero Jacopetti, újságíró volt, de inkább a lapok botránykrónikájából ismer­ték. 1961 tavaszán végzetes autóbaleset érte: partnerét, Belinda Lee filmszínésznőt, holtan húzták ki a roncsok alól, maga pedig egy életre megbénult és tolókocsiba kényszerült. Ezután készí­tette el művét, mely a kapitalista világ minden ré­széből a látszatra sokszor nevetséges, de valójában szörnyű és nyomasztó jele­neteket, élményeket gyűjti össze. A sajtó vegyes vára­kozásokkal tekint Jacopetti alkotásának bemutatása elé, éppen annak rendkívül pesz­­szimista, elmarasztaló ki­csengése miatt. Zárjuk le szemlénknek ezt a­ részét néhány érdekesség­gel: a svédek nem vesznek részt a fesztiválon. A spa­nyolok Berlanga erősen megcenzúrázott „Placido”­­jával jelentkeznek. Bunuel, a tavalyi Nagydíj nyertese, Mexikóba kényszerült és ott elkészített művét, „Az öldöklő angyal”-t mutatja be. Az „osztrák” film az „Imádandó Júlia”, Somerset Maugham írása alapján ké­szült, főszereplői pedig Charles Boyer, Jean Soret és Jeanne Valerie. A görö­gök Cacoyamanis „Elekt­­rá”-jával vesznek részt, a címszereplő: Irene Papas. Argentínát Leopolde Torre- Nielsson „Hatvanszor hét”, Indiát Satyajit' Ray „Az istennő” című filmje kép­viseli. Cannes egyik szenzációjá­nak ígérkezik, hogy ebben az esztendőben valóban új szín jelenik meg a vászna­kon. India, Egyiptom és Libanon után 1962-ben mu­tatkozik be három afrikai ország: Marokkó, Szenegál és Kongó. A bemutatott művek még koprodukciók, gyártásukban jelentős, sőt helyenként döntő szerepet játszottak a franciák. Mégis közös jellegzetességük, hogy mindhárom új filmben Af­rika már nem csupán táj, folklór, háttér, hanem a vásznon maga az afrikai élet tárul fel előttünk. A szenegáli film a „Szabad­ság 1.” a legégetőbb kérdés­hez nyúl: az elmaradottság és a haladás közötti harchoz. A probléma jelképes is, tényleges is. A fejlődés érdekében az ország belsejé­ben új utat kellene vágni, de az építőknek útját állja egy „szent” baobab fa, amelyet ki kell dönteni. E körül alakul ki a drámai küzdelem. A film rendezője az ismert Yves Ciampi, főszerepében pedig az első afrikai sztár, Nanette Seng­­hor mutatkozik be. A kongói filmet a „Kon­­ga Yo”-t Yves Allegret rendezte. Fehér szereplői között ott találjuk Nicole Courcelt és Jean Lefébvret, akik néger társaikkal együtt a törzsi torzsalkodások foly­tán hosszú bolyongásra kényszerülnek az ország bel­sejében. Az idén kerül először kiosztásra a Filmsajtó Nagy­díja is, melynek zsűrijében a többi között részt vesz Jean Dutourd filmkritikus, Romain Gary író és Mel Ferrer amerikai filmszínész. Hadd említsünk meg be­fejezésül még egy cannesi újdonságot: az idei fesztivá­lon először jelent meg a „nagy vetélytárs”, a tele­vízió is. Az Eurovízió a filmfesztivállal egy időben tartja meg Cannesban húsz ország legjobb­­televíziós alkotásainak szemléjét és egyben megnyitja a tele­víziós filmek nemzetközi vásárát. A TV tehát minde­nütt nyomon követi idősebb kortársát, nem hagyja nyug­ton még Cannesban sem . . . LEDERER FRIGYES 20

Next