Filmvilág, 1962 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1962-04-01 / 7. szám

A FILMTUDOMÁNY ÚTTÖRŐJE LAJTA ANDOR EMLÉKEZETE (1891—1962) Ritka s visszahozhatatlan pillanat egy születő művészettel együtt születni. Ritka s visszahozhatatlan lehetőség ennek fiata­lon tudatára ébredve pontos krónikásként rögzíteni a fejlődés minden eseményét, kü­lönösen akkor, amikor még tékozló nagy­vonalúsággal fogyasztják, hajigálják el és felejtik vándormutatványosok sátraiban az örök áron eladott filmtekercseket. Lajta Andor együtt született a filmmel: 1891-ben szerkeszti meg Edison útépítők lakóbódéjára emlékeztető „műtermét”, a „Fekete Máriát”, amelyben az első filmek készülnek. De még csak egyetlen nézőnek, annak, aki hajlandó pár centért bekukucs­kálni az automatába. 1896. ciecember utolsó napjaiban Lu­­miére mozgóképeit már tömeg nézi Pá­rizsban; a film is, leendő krónikása is „elemi iskolába” jár. A kinematográfból a tízes évek elején vált lassan-lassan művészet. Az akkor Fiúméban újságíróskodó Lajta Andor is azok közé tartozott, akik ezt felismerték. Míg azonban a legtöbben megelégedtek néhány lelkes cikkel, addig Lajta Andor a kérlelhetetlen adatok megbízható gyűjtő­jévé vált. Ma, amikor majdnem olyan gond a század első két évtizedének film­történeti adatait összegyűjtögetni, mint mondjuk a középkori magyar lira első zsengéit, minden kutató tudja: mekkora értéket jelent ez a megbízható és szigorú adatszerűség. Annál is inkább, mert film­ről szóló irodalmunknak máig betegsége a felelőtlen adat- és anyagkezelés. Az első világháború utolsó éveiben — katonai szolgálata után — a Színházi Élet mozirovatában jelentek meg Lajta Andor cikkei; ezek az akkor fellelhető gyér szak­­irodalomra támaszkodó megbízható film­­történeti vázlatok. 1920-tól kezdve évenkénti rendszeres­séggel adta közre Filmművészeti Évköny­veit, amelyekben a magyar filmművészet eredményeit, tényeit publikálta. Forrás­­értékű kiadványok. Rövid ideig, 1920- ban, lapot is szerkesztett: ,, A filmszínész.” Életpályájának második szakasza Film­kultúra című folyóiratának megalapításá­val kezdődik (1928). A Filmkultúra egyik legjelentősebb szakfolyóiratunk. Egyesí­tette az addig különféle hetilapokba és folyóiratokba dolgozó erőket. A világ leg­fontosabb filmkpnyveiről ismertetéseket közölt. Legnagyobb erénye, hogy meg­kezdte a magyar film történetének tuda­tos felmérését és sorra megszólaltatta a szakma alapító tagjait. A Filmkultúra köte­tei a mai kutató nélkülözhetetlen bázisai: Janovics Jenő és mások emlékezései itt jelentek meg. A húszas évek nagy szovjet filmjeiről is kimerítő és rendszeres tájékoz­tatást adott. Gyűjtőmunkájának könyv alakban ,,A tízéves magyar hangosfilm, 1931—1941" (Budapest, 1942.) című adattára az első eredménye. Ez a pontos filmográfia film­­történeti áttekintést is ad, jó néhány ma már nehezen vagy alig kideríthető üzleti és gyártási körülményre derít fényt. Legfontosabb munkája a ma már köny­vészeti ritkaságnak számító: ,,Az ötven­éves film. AJiln\ úttörői.” (Temesvár, 1946.) Ez a könyv világviszonylatban is ritka ala­possággal tárgyalja a film technikai létre­hozásának minden legapróbb mozzanatát. Száz meg száz cikk és könyv felhasználásá­val rögzítette a különböző feltalálók élet­rajzi adatait és találmányaik leírását. Tudo­mányos felelősséggel állíthatjuk, hogy így együtt sehol másutt nincsenek meg ezek az adatok. Ez a munkája nagy figyelmez­tető: mennyi lényeges mozzanatot nem

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék