Filmvilág, 1964 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1964-01-01 / 1. szám
ÉVKEZDÉS A HUNNIÁBAN Le lehet-e zárni egy évet a művészetben? Lehet-e, érdemes-e mérleget készíteni egy esztendőről egy olyan »műhelyben«, ahol mindig minden létrehozott mű szinte kísérlet, mintadarab, talán még a remekmű is csak előkészület valami másra, valami nagyobbra; szóval, ahol soha nincs »befejezett« alkotás, mert minden művön a további évek, a múló idő munkálkodik? Mindenesetre a filmgyárnak is vannak olyan eseményei, melyek a puszta évszámoknál jellegzetesebb vonásokkal különböztetik meg egymástól az eltelt éveket. Ezek között tallózva 1963- ban két »esemény« is följegyzésre méltónak látszik: a Hunnia Filmgyárat és a Budapest Filmstúdiót egyesítették, s míg 1962-bena két gyár együtt tizenöt filmet készített, az egyesített gyár 1963-ban tizennyolcat, 1964-ben a tervek szerint huszonkét film készül. Ebből 13 kész, illetve forgatásra készen áll. Tehát elkezdődött a magyar filmgyártás mennyiségi fejlesztése. Évekkel ezelőtt megírtuk, hogy a magyar filmgyártás kisüzemi keretek között mozog, s ennek jegyei mutatkoznak meg művészi színvonalán is. Mert hiába rendelkezünk jó néhány tehetséges, valóban kiváló művészi egyéniséggel, az átlagszínvonal aligha tud lényegesen emelkedni a filmek számának növelése nélkül. Egyetlen művészetben sincs rokonalkotásoktól s a körülményektől független remekmű, s főképpen nincs a filmművészetben. A másik »esemény«, mely kétszeres öröm, mert egyben meglepő is: a magyar filmek látogatottsága 1962 végén s 1963-ban fokozatosan emelkedett Ez annál is meglepőbb, mert általános jelenség világszerte, hogy a művészeti versenyben egyelőre a mérleg a televízió javára dől el, vagyis csökken a mozinézők száma. A közönség és a magyar filmek viszonyához szorosan hozzátartoznak a forgalmazás problémái. Mind szükségesebbé válik a magyar filmek okos, kulturált, pszichológiailag is átgondolt propagandája. Ezen a téren sok még a mulasztás. Olykor az egyes, közönségsikert ígérő filmeket olyan »szélesen terítik«, hogy ezzel szinte mesterségesen idézik elő a gyér látogatottságot, hiszen bármilyen jó ás egy film, egyszerre kilenc mozira aligha futja belőle. Máskor viszont valósággal eldugják — érthetetlen szempontok miatt — a sikeresnek ígérkező külföldi filmeket. Távoli községekben és falvakban néha nem is tudják az illető helységek lakói, mit játszanak a moziban. Nem futtatják eléggé a sikereket, nem hirdetik, nemcsak az újságokban és a plakátokon, hanem sokszor még a mozik kirakataiban sem, ha egy-egy filmet sikereire való tekintettel prolongálnak. * — Most már, a mennyiségi növekedés után a tematika további szélesítésére kell gondolnunk — mondta beszélgetésünk során Révész Miklós, a Hunnia igazgatója. — Azt hiszem, társadalmunk legégetőbb kérdései, amelyek itt-ott már folyóiratainkban, regényeinkben jelentkeznek, nem eléggé tükröződnek még filmjeinkben, s ha igen, csak egy-kettőben. A színvonal mércéjét is jó volna magasabbra emelni. Ezt a kérdést úgy gondoljuk megoldani, hogy alulról selejtezünk. A gyenge forgatókönyveket elvetjük még akkor is, ha kockáztatjuk vele: üresen marad a műterem. Nehéz átfogó képet adni az 1963- ban elkészült, vagy forgatásra került filmekről. Az alábbiakban mégis megkíséreljük legalább villanásszerűen számot adni róluk. Kezdjük talán egy fiatal rendezővel, Gaál Istvánnal. Több mint öt évvel ezelőtt a Színművészeti Főiskolán vizsgafeladatára készült, amikor beszélgettünk vele. Akkor nagyon óvatos volt. »Azt hiszem, nem lehet úgy indulni, hogy az ember feltétlenül újat, merőben mást akar, mint ami eddig volt. Én inkább afféle szintézisben hiszek: a többféle stílusú filmek összhatása-