Filmvilág, 1964 (7. évfolyam, 1-24. szám)
1964-04-15 / 8. szám
mesében, de még mind a tizenhárom fejezetet is — nemzetközi normáknak megfelelően — épp félórásra kellett szabniok. Ráaggatott jelenetekkel igyekeztek segíteni a bajon, mint például a 4. folytatás (A tőzsér) túlnyújtott szalonnázásával és betéttáncával, vagy a 7. folytatás (A vándordiák) szerkezetileg indokolatlan hosszú nótázásával. Nagyrészt ezért hiányzik a hosszúra nyúlt kalandos történet nagy részéből a feszültség. A feszültséget növelte volna egy-egy fordulópont jobb előkészítése is. Még az egyébként jól szerkesztett 11. fejezetből (Fogságban) is hiányzanak a Tenkes kapitányának csapdába esését bevezető, egymásba szövődő jelenetsorok, melyek a nézőben a veszély érzetét, és egyre növekvő feszültséget kelthettek volna, míg így ez az esemény hirtelen, szinte minden előzmény nélkül következik be. Ha feszültségteremtő mozzanatokat kihagytak, másokat viszont megdupláztak, túlrészleteztek, agyonismételtek egy-egy motívumot. Kétségtelen, gyemekfilmben alaposabban meg kell magyarázni a dolgokat, de nem ennyire... Ezek a ritmushibák nemcsak az író, hanem a rendezés rovására is írandók. Fejér Tamás csak az utolsó négy fejezetben bizonyította jó rendezői rutinját. Az előzőkben túl ráérősen rendezett és szerkesztett, sokat „hagyott rá”. Különösen feltűnő ez a 6. (A vásár) és a 10. részben (A haditerv), ahol pergő ritmust kívánó események csigatempóban cammognak előre. Ugyancsak rontja a tempó (pontosabban a tempótlanság) a viadalok érdekességét. A hat és fél óra alatt egyetlen jó iramú lovaglást láthattunk, a 11. fejezetben, Buga Jakab megugrását a labancok elől. A filmben sok a távoli kép, pedig ha a képernyőn tisztes távolból kell szemlélnünk valamit, jószerivel semmit sem látunk. A távoli hegygerincen vágtató lovakat inkább a lovon ülve, kézikamerával kellett volna fényképezni. A 10. részben alkonyatkor gyertyával jelet adnak a siklósi vár kis ablakából. Lehet, hogy a kurucok látták, a nézők nem. A hátterek is gyakran zsúfoltak, a részletező, aprólékos hátterek pedig egybeolvadnak a képernyőn, s mert a szemet nem kötik le, unalmassá válnak. Ahogyan a történet kettéválik, úgy szakad részekre a színészi munka is. Zenthe Ferenc a címszerepet kicsit fáradtan alakítja; az „ifjúsági hős” feladatát kicsit komolyabban vette a kelleténél és gyakran folyamodott régi, „nyalka kuruc” sablonokhoz. Hangulatosan, jókedvűen, ízes népi humorral játszotta Buga Jakabot Szabó Gyula. Kitűnő szatirikus alakítás Krencsey Marianné, bőhumorú, eredeti, ötletes. Finom iróniájú játékának éles ellenpólusa a labancok bohózati karikatúrája. Ungvári László, Basilides Zoltán, Szilágyi István olykor a némafilmek szemmerengető modorában játszott. Bővebb méltatást érdemelne Mezei István operatőri munkája, Vujicsics Tihamér kuruc dallamokra épülő nagyszerű zenéje, a — színészeket néha nemcsak lovaglásban legyőző — statisztéria. A kezdeményezés örvendetes, akkor is, ha első folytatásos ifjúsági filmünk sikere a nézők életkorával fordított arányban állt: voltaképpen csak a gyermekek élvezték (s ez nem volna baj, ha a Tenkes gyermekfilm lenne). Az első kísérletet, reméljük, jobbak követik. Téma akad bőven: a magyar ifjúsági irodalom gazdag lehetőségeket kínál. ZAY LÁSZLÓ Krencsey Mariann <* Zrnthf Frrenc