Filmvilág, 1965 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1965-07-15 / 14. szám
SZERELMES BICIKLISTÁK — BESZÉLGETÉS BACSÓ PÉTERREL ÉS ILLÉS GYÖRGGYEL — Három vidám, barnára sült fiú biciklizik a Balaton mentén. Ezen a nyáron is, ugyanúgy, mint tavaly, meg tavaly előtt. Amolyan filozófia-féle náluk az, hogy kerékpárral járják meg a Balatont. Olcsóbb ez, mint a vonat, s nem megalázó, mint az autóstop. Így kezdődik Bacsó Péter és Illés György új filmje, a „Szerelmes biciklisták”. Mert a szerelem elől nem tudnak, de nem is akrnak elkarikázni a fiúk. — Tudatosan azt folytatom új filmemben is, amit a „Nyáron egyszerű’’-ben már elkezdtem — mondja Bacsó Péter a füredi strandon, a film forgatásának tízperces szünetében. — A fiatalok érzelmi életének felnőtté, emberré válásának pillanatait ■ szeretném ábrázolni, Vizsgálni. Egyrészt, mert a körülöttem lévő világból évek óta tán ez izgat a legjobban, mándrészt ebben a generációban, a mai 18—22 évesek formálódásában tudom a legérzékenyebben megfogni a társadalom mozgásának általános jellemzőit. Hiszen ezek a felnőtté váló tudatú fiúk és lányok reagálják a legérzékenyebben és a legőszintébben mindazt, ami körülöttük történik. Friss a felfogásuk, hálás talajai az őket érő impreszzióknak, nincs még mit félteniük, magatartásukat, állásfoglalásukat nem szűri még meg a hivatal, a család, az esetleges eltompulás. Nagy fantáziával, nagy nyugtalansággal vágnak neki az életnek, aztán összeszoknak a realitással, érzékelik a buktatókat, problémákat, megtanulnak örülni a sikereknek, az igazi győzelmeknek. Úgy érzem, nemes anyag a mai fiatalság, tanulmányozása nem is sejtett élmények egész sorát eredményezi. Ezt tettem első filmemben, ez a célom most, a „Szerelmes biciklisták”-kal is, s ennek szeretném következő munkáimat is szentelni. Aztán arról beszél az író-rendező, hogy mind Orbán Tibor, Tahi-Tóth László és Ors István