Filmvilág, 1965 (8. évfolyam, 1-24. szám)

1965-07-15 / 14. szám

ezt egyszerűen, nem nagyképűsködve, nem álmélységeket keresve, nem szószékről, szen­tenciákat hirdetve sze­retné csinálni. Ha így tenné, pont a fiatalok idegenkednének filmjé­től, akiktől távol áll a tudálékoskodás, nagy­képűsködés, pedig ő el­sősorban nekik szánja róluk szóló munkáját. Kerülni igyekszik az ér­zelgősséget a teatrali­tást. Az érzelmeket, in­dulatokat a maguk ön­kéntelen természetessé­gében akarja ábrázolni , ha a „Szerelmes bicik­listák” őszintén és ke­resetlenül beszél is a morális kérdésekről, azért alkotói szándéka szerint derűs, pergő rit­musú, szórakoztató, at­moszférájában is fiata­los film lesz. — Nem akarom a fil­met „lelőni” azzal, hogy többet beszélek róla, el­mondom tartalmát — ezt már a strandkép kö­vetkező jelenetének for­gatásánál mondja Bacsó Péter. — Ebben a film­ben is, első munkámhoz hasonlóan, a saját han­gomat keresem. Annak kissé dekoncentrált impresszionizmusa he­lyett most, második fil­memben markánsabban összefogottabban aka­rom a cselekvést ve­zetni, a jellemeket áb­rázolni, a konfliktust ki­bontani ... A második­ filmes rendező alkotótársa a nagytapasztalatú, kiváló operatőr: Illés György Míg kameramanja új tekercs filmet fűz a gépbe, vele is a „Sze­relmes biciklisták”-ról beszélgetünk. — Felszabadult, vi­dám, fiatalos, ezzel együtt komoly dolgok­ról is szóló filmet csi­nálni a Balaton mellett, nem könnyű dolog — mondja Illés György. — A kamerát szinte csábítják az olyan kép­kivágások, melyek ba­latoni reklámfilm jelle­get adnának az alko­tásnak. Ugyanakkor a ló másik oldalára sem eshetünk át, mert bűn lenne észre nem venni mindazt a valódi szép­séget, ami itt van, ami lépten , nyomon meg­fogja az embert. Mindez persze, elsősorban az operatőr problémája, de determinálhatja az Káldi Nóra és Szilágyi Tibor Úri István és Káldi Nóra

Next