Filmvilág, 1966 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1966-01-01 / 1. szám

AZ ANTIFASIZMUS FESZTIVÁLJA A dokumentum- és rövidfil­ml­művészek idei utolsó nemzetközi ta­lálkozóját így jellemezhetném: nagy antifasiszta demonstráció. A fesztivál időtartamának mintegy a felét már eleve úgy tervezték meg hogy egy nagy retrospektív­ sorozat­ban levetítsék mindazokat a régi filmeket, amelyek a fasizmus elleni harc szolgálatában születtek. így ke­rült újra közönség elé az USA-ban 1937-ben készült A spanyol föld, az 1941-es kanadai Churchill szigete, az 1945-ös szovjet Berlin, az 1955-ös francia Éjszaka és köd, az 1960-as Mein Kampf, az 1961-es magyar Ha­lálkanyar, összesen mintegy negyven ismert, vagy'' ismeretlen antifasiszta film. A bevezetőket olyan világhírű dokumentum­filmesek tartották, minit Joris Ivens, Theodor Christen­sen, John Grierson, Jerzy Bossak, Cavalcanti, Basil Wright és Roman Karmen. A retrospektív-sorozat tényszerűen bizonyította, amit elképzelnünk amúgy se volt nehéz: talán nincs is olyan neves művésze a dokumen­tum­filmnek, aki ne érezte volna kötelességének, hogy leleplező mű­vel küzdjön a fasizmus ellen.. A gya­kori felhasználás azonban törvény­szerűen csökkenti a mégoly döbbe­netes híradófelvételek hatásfokát is. Egyes jellegzetes képek bejárták már szinte minden dokumentumfil­mes műhelyét és ezért egyre keve­sebb erővel tudják támogatni az al­kotó gondolatot. A felrobbantott bérház, amely a másodperc egy tö­redékére megemelkedik, hogy aztán nagy por- és füstfelhőben összeomol­jon —, olyan immár, mint egy meg­szokott nyelvtani jel a mondatban, mely a menekülő, de utoljára még mindent elpusztí­tó hi­tleri hadigépe­zetről szól. A varsói gettó rémült sze­­mű, feltartott kezű kisfiúja Lipcsé­ben legalább három filmben került elénk. A legjobb filmekben viszont na­gyon sok új, meglepően érdekes és eredeti anyaggal találkozhattam, ami azt bizonyítja, hogy az alkotók jóré­sze maga is felfedezte és kerülni igyekszik a veszélyt, ami a lassan megkövesedő alap-archívum túlságos felhasználásából következik. Persze még az egészen új dokumentáció se tölti be feladatát, ha nem párosul a művész mélyebb összefüggéseket kutató, új nézőpontokat érvényesítő, korszerű elrendező elvével és esz­közeivel. Hisz inkább elfogadom a részben ismert anyagot is, ha érde­kes a feldolgozás és a még olyan új szerzemény vagy ötlet is jelentékte­lenné válhat az iskolás realizálás­ban. Volt példa Lipcsében erre is és arra is. Az Elfelejtett szavak című cseh­szlovák film abból ind­ult ki, hogy a mai gyerekek már nem tudják, nem tudhatják, mi az, hogy: kenyérjegy, koncentrációs tábor, nem árja stb. Nos, ezzel a ténnyel valóban lehetne kezdeni valamit. Bármit, csak azt nem, amit tettek, hogy megvonják a kézenfekvő sablonos párhuzamot a gyerekek mai válasza és az egy­ Szemes Marianne: Zarándokút 15.

Next