Filmvilág, 1969 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1969-09-15 / 18. szám
VELENCEI FESZTIVÁL, 1969 Munkatársunk beszámolója Ha a tavalyi velencei fesztivál jellegzetessége a skizofrénia volt , a pszichoneurózis legkülönfélébb válfajainak ábrázolása a filmekben, s a tudathasadás megnyilatkozása, a vetítéseket kísérő bojkott-ellenbojkott-gyűlések zűrzavarában —; az idei fesztivált némi túlzással a kannibalizmus filmseregszemléjének nevezhetnénk. Emberhúst esznek Pasolini filmjében; saját tetemének elfogyasztását követeli örököseitől végrendeletében Fellini Satyricon-jának egyik hőse; Liliana Cavani filmjének pedig a címe is ez: Kannibálok ... Olcsó dolog lenne elviccelődni e néhány film meglepő tematikai hasonlóságán, s emiatt elverni a port az egész fesztiválon, hiszen végül is úgy tetszik, hogy az idei velencei fesztivál — egészében véve — többé-kevésbé reális képet adott a világ filmművészetének pillanatnyi állapotáról. A hivatalos vetítés-sorozatban 17 ország 26 filmje vett részt; a kiegészítő információs sorozatban 13 filmet vetítettek. „Az olasz film irányzatai — 69” című rendezvény műsorán hét film szerepelt, végül további 24 filmet nézhettek végig a Hitchcock 1925—39-ig tartó angol periódusának alkotásait felsorakoztató retrospektív sorozat iránt érdeklődők. Ha a további nem hivatalos — kereskedelmi célzatú — informatív bemutatókat is számítjuk, csaknem száz film pergett le a két hét alatt a fesztivál-palota különböző termeinek, illetve a közeli moziknak a vetítővásznán. (Egyik újdonság volt az idén, hogy a Mostra demokratizálása jelszavával a fesztivál-palotán kívül nemcsak a Lido különféle mozijait, hanem még a közeli iparváros, Mestre egyik nagy moziját is bekapcsolták a filmfesztivál eseménysorozatába.) A filmek láttán nyilvánvaló, hogy az előzsűri szigorúan igyekezett távoltartani a filmipar legolcsóbb kommersz termékeit a fesztiválról, s minden országból lehetőleg olyan alkotásokat hívott meg, amelyek az adott nép mai problémáival foglalkoznak. A filmek művészi és technikai színvonala természetesen meglehetősen különböző volt, de abban hasonlóak, hogy a legtöbb nem pusztán szórakoztatóipari terméknek készült, hanem — legalábbis szándékában — gondolatokat kívánt közvetíteni, aktuális tár- Marina Vlady a Cselekményvázlat egy rövid elbeszéléshez című szovjet filmben. Rendező: Jutkevics