Filmvilág, 1972 (15. évfolyam, 1-24. szám)
1972-03-01 / 5. szám
Ferenc alakítása is emlékezetes marad. Mégis, a filmleírás során valami elveszett a regényből. A film írói a regény titkából megéreztek valamit, de teljes Mikszáth-élményt nem igen tudtak adni. A magánsors és a történelem a filmben gyakran csak keresi a találkozást, a realizmusra rá ránő a romantika. A bölcs Mikszáth kései regényremekéből egy romantikusabb, egysíkúbb szemléletű filmváltozat készült. Főként azért, mert az alkotók nem mindenütt értették pontosan a mikszáthi mű szellemét, vagy nem voltak elég következetesek felismert igazságaikhoz. Thurzó Gábor, a forgatókönyv írója vallomásában nagyon is jól jellemzi Görgey alakját. Görgey nemcsak feudális úr, de huszadik századi érzékenységű ember is. Hozzátehetnénk még azt is, a regény szellemében, hogy Mikszáth Görgeyben a magyar jellem egyik változatát is megrajzolta; a hirtelen lobbanó, de lelkiismeretes, méltósággal élő embert, aki első indulatában él ugyan, de olyasmire, mint Lőcse város vezető polgárai, hogy megölt polgármesterükből nyomogatással is igyekezzenek több vért kicsurgatni, még ha a város hasznára is, sohasem volna képes. Nem bosszúálló, nem gyűlölködő és még a halált is szemközt fogadja. A film is ilyennek mutatja. S egyszer mégis beülteti e büszke, egyenes embert a szalmába, hogy úgy lopja át a kocsija Lőcse városán. Azt hittem, a szemem káprázik. Nem emlékeztem ilyen jelenetre a regényben. Nem is emlékezhettem, ezt a film írói találták ki. Írhatott volna ilyet Mikszáth? Büszke, egyenes hősét bebújtathatta volna a szalmába, csempészárunak? Görgey beülhetett volna azzal a jellemmel? Azt hiszem, ez az átírás nem Mikszáth szellemében történt, itt a cselekményesség, érdekesség balhitének adóztak. Ha Bessenyei nem tudta volna égő szemeivel oly méltóságosan játszani a szalmából előbúvó alispánt, akár a nevetséges köze- Lőcse város tanácsa