Filmvilág, 1974 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1974-04-15 / 8. szám

Színészmúzeum: Kabos Gyula Jó volt nézni Kabos Gyula főszereplésével a Színészmúzeumot, a népszerű és hasznos műsortípus kellemes adásai között jegyezhet­jük. Pedig külön nehéz­sége lehetett az összeál­lításnak, hogy előzőleg már készült a­abos Gyu­láról televíziós­ műsor, s az archív anyagokból ál­talában még egy műsor­ra való hiánytalant is nehéz kiválogatni. Alig­hanem ezért nem kerül­tek bele a Színészmúze­um Kabos-dossziéjába a legismertebb, többször sugárzott filmrészletek, a szerző Bános Tibor, s a szerkesztő-rendező Csenterics Ágnes ezúttal bátran lemondott a vi­szonylagos eredetiség érdekében a legjobb és legismertebb filmrészle­tekről. Itt színházi em­lékről szó sem lehetett, Kabos, a filmszínész vi­szont — az anyagrontó és emléktávolító idő kö­nyörtelensége ellenére — hosszú celluloidszalagot hagyott az utókorra. A filmek, melyekről szó van, éppúgy jellemzik korukat, annak ízlésvi­lágát, mint alkalmasint a mai filmek fémjelzik majd évtizedek múlva a mi világunkat. Kabos, kit méltán neveztek egy ország nagy mulattató­­jának, olyan szerepeket játszott, amilyeneket ka­pott. A tragédiája sem az, Kabos Gyula és Csortos Gyula hogy „csak” komikus volt, s a túl sok sajnál­kozásnak sincs helye ar­ról, hogy „elpazarolta tehetségét”. Nem paza­rolta el jobban mint más; a maga dolgát csi­nálta : nevetést csiholt, mosolyt teremtett. In­kább irigyelni kell, hogy elszórakoztathatta az emberek száz- és százezreit. S úgy tehet­te ezt, hogy a legseké­­lyesebb szövegek között és a színpad legnagyobb művészeinek méreteivel alkotott embereket. Te­gyük hozzá: kisembere­ket, többnyire kispolgá­rokat. A Színészmúzeum erről vallott, meghívott tanúi, mint például a gazdag élményanyagból emlékező Vogel Eric.

Next