Filmvilág, 1977 (20. évfolyam, 1-24. szám)
1977-01-01 / 1. szám
mentnek, s az öregember majd a nagy gyári tűzvész huszadik századot ígérő fényében pusztul el egy városi mellékutca járdáján. A háromórás és szövevényes cselekményű film ilyen röviden elmesélhető”. Mindez akár illusztrálhatná csupán a történelmi folyamatot. Vagy a folyamat lényegét. Az elkésetten, de még mohóbban, s még gátlástalanabból megszülető kelet-európai kapitalizmust. A ,,farkastörvényeket”. Szemináriumi anyagot, politikai gazdaságtani kézikönyveket. Igen. Wajda három ifjú hősének tettei azt példázzák, miképpen szaggatja szét könyörtelenül a tőkés társadalmi rend a középkorból ittmaradt, tarkán libegő, a dolgok lényegét olykor szépen leplező fátylakat, hogyan pusztít el „minden hűbéri, patriarchális, idilli állapotot”. Marx, amikor kedvvel hangsúlyozza, hogy a dolgok lényegét leplező tarka fátylakat tépi le az új rend, nem tagad meg némi elismerést ettől a fordulattól. S ez a szemlélet nagyon közel áll a nemes középkori illúziókat oly sokszor elbúcsúztató Wajdához. Karol, Moryc, Maks — ez az embertípus a nemesi apáknak még legborúsabb képzelméből is hiányzott. Hogy Lengyelország elpusztulhat, a hősi bukást még elviselték; hogy ily módon születhet újjá — ebbe belepusztultak. Persze, hogy az új történelmi erő, a pénzcsinálók, a tőketermelők visszataszítóbbak a patriarchális, idilli, vereségein búsongó Polóniánál! De Az ígéret földjének három gyáralapítója bármilyen idegen és ellenszenves számunkra, valamiképpen mindhárman magával ragadóak! Jókedvüket és dinamizmusukat átveszi a film ritmusa, lüktet, robbanásra kész ez a képi világ. Wajda filmjeiben mindig a szimbólumok kapták a legnagyobb szerepet: most ez a fajta szimbolikus képi nyelv talán nincs jelen. Mégis, elképzelni sem lehet olyan nyitott szemű nézőt, aki ne ismerné föl a Menyegző rendezőjét. A filmművészet egyik legöntörvényűb költője „epikus” tárgyat választott. Ilyen választás volt tízegynéhány éve Zeromski Hamvak-ja (A légió). Ám ott valóban csak a tisztán költői jelenetek éltek igazán: Zaragoza ostroma, egy lírai sikoly az epikus sóhajban. Film-epika? Ha van ilyen osztályozás, nyilvánvalóan Visconti kapja benne a legnagyobb helyet. Dosz Wojciech Pszoniak, Daniel Olbrychski és Andrzej Seweryn