Filmvilág, 1978 (21. évfolyam, 1-24. szám)
1978-05-15 / 10. szám
szerelmes diáklány gondolatvilágában magától értetődnék. Zsurzs Éva, a rendező az Abigél közvetítése idején így nyilatkozott: „A mi műfajunk esetében szinte elviselhetetlen feszültséget okoz, hogy a nagyjából hárommillió tv-néző ugyanúgy, egymástól elszigetelve, leginkább családi körében ül a képernyő előtt, mint én, s nincs módomban közvetlenül lemérni művem hatását. Az első jelzéseket másnap észlelem, ezért fogvacogva indulok el hazulról. Ám ha, mondjuk, egy hétrészes sorozatról van szó, akkor ez a bizonytalansági tényező heteken át gyötör. Ahhoz azonban, hogy végleg megállapítsam a sikert vagy a bukást, netán a fogadtatás átmeneti fokozatait, legalább egy-két hónapra van szükség. őszintén szólva, én gyűlölöm ezeket a heteket . Nos, meg kell nyugtatnom Zsurzs Évát, nyilván már elkésve is: az Abigélben televíziós életműve egyik legsikeresebb darabját formálta meg. Az író különb alkotótársat nem is találhatott volna. Zsurzs Évának sikerült Szabó Magda regényét s a regénynél is drámaibb, feszesebb forgatókönyvét élethűen, kellő atmoszférikus telítettséggel, izgalmasan lefordítania a tévéfilm nyelvére. Színészválasztása ezúttal is hibátlan. Básti Lajos, az intézeti igazgató. Garas Dezső, a szemüveges, kedves, kissé tesze-tosza ..Abigél”, Szerencsi Éva, a májusi cseresznye-mosolyé Gina. Piros Ildikó, az eddigi alakításait felülmúlóan nagyszerű prefekta. Nagy Attila, a rokonszenves Vitay tábornok. Balázsovits Lajos, a ,,leventeoktató’ szépfiú. Ruttkai Éva, a tökéletes illúziót keltő, rejtélyes Horn Mici, Tábori Nóra, a tornatanárnő, egészen az intézeti növendékekig — minden szereplő a „similis simile gaudet” módján azonos volt a regényhősökkel. Még a tehetséges Zsurzs Katit sem a szülői elfogultság helyezte el egy virgonc epizódszerepben. Zsurzs Éva rendezésében mellesleg, de kellő nyomatékkal, csak néhány „beállított pillanatot’ kifogásolnék. A kritikus utolsó sóhajtása, bár az Abigél képviselné a tévéfilmek jó átlagszínvonalát! Ám ez egyelőre hiú kívánság. GAZZSAI PONGRÁC 30 Muslicák a liftben TÉVÉFILM VÉSZI ENDRE NOVELLÁJÁBÓL „Ha ketten csinálják ugyanazt, nem ugyanaz" — pláne nem ugyanaz, ha hárman csinálják, és nem ugyanazt! Terentius eszes megfigyelése — ,,duo cum faciunt idem, non est idem” — ilyen megtetézetten áll arra a tévéfilmre, amely Vészi Endre Muslicák a liftben című, ugyancsak eszes megfigyeléseken alapuló novellájából készült. Ketten: a rendező és a dramaturg, Gábor Pál és Szántó Erika, nem ugyanazt csinálták, amit az író Vészi Endre, tehát, amit csinálniuk kellett volna, s így a film még fokozottabban lett nem ugyanaz, mint volt az eszes, éles, igaz írás. Nem kívánatos, nem egészséges társadalmi folyamatok pontos írói megfigyelése, és a kártékony voltukra lírikusan erezett szatírával, tehát művészi eszközökkel rámutató, éber Lázár Mária