Filmvilág, 1979 (22. évfolyam, 1-20. szám)
1979-11-01 / 19. szám
Aztán mégsem lett film a Babikból. De a munka, amit befektettünk, biztos nem volt hiábavaló. Örkény még évek múltán is regényt akart írni belőle, úgy tudom, bele is kezdett, néhány részlete, dialógus-töredéke tovább élt a Pistiben, egynéhány más leleménye, de főképpen szemlélete pedig átkígyózott az én Tanú című későbbi dolgozatomba. Sokáig nem gondoltam aztán a Babikra, akkor villant belém újra, szinte elemi erővel, mikor egyszer Andrzej Wajda egy varsói vetítőben megmutatta nekem A márványembert. Hiszen a téma szinte ugyanaz: egy sztahanovista munkás üstökösként felívelő karrierje és bukása. Csakhogy a mi témánkban ez a diadalmas munkás épp hogy nem létezett, így mi a tragikus bukás helyett annak csupán fonákját, szatirikus, bohózati tükrözését akartuk megjeleníteni. A Babik után is sokat dolgoztunk még együtt Örkény Istvánnal. 1957 telén a visegrádi íróüdülőben együtt ötöltük a Piroslámpás házat Hunyady Sándor novellájából, szintén Makk Károly számára. Ebből aztán húsz év múlva film is született. Talán kevesen tudják, hogy a Tóték először a forgatókönyv műfajában íródott meg és csak később írta át Örkény kisregénnyé és darabbá. Ugyanez volt az útja a Macskajátéknak is. Szokás volt, hogy én minden készülő munkámról kikértem Örkény baráti véleményét, tanácsait. Ez év telén megint ott ültem nála, átadva neki legújabb forgatókönyvemet. Örkény átvette a könyvet, aztán baljós komorsággal felemelte a hangját. — Mielőtt belekezdünk, egyvalamire nyomatékosan felhívom a figyelmedet. Ne firkáld össze a golyóstolladdal a plüssfotelemet, mert most tisztíttattam ki. Már ezt is te piszkítottad össze. De semmi kedvem most újra tisztítóba adni. Én összetörve megígértem, hogy uralkodni fogok magamon. Ő megenyhült és elmondta, hogy a forgatókönyvemet beviszi magával a kórházba, ahová néhány nap múlva valami műtét miatt be kell vonulnia. A könyvet be is vitte, ezt a feleségétől tudom. Soha többé nem láttam Örkény Istvánt. BACSÓ PÉTER Mausz Rezső irodája. MAUSZ: A babikizmus terjed ... Bevezetem a bőr- és ékszeriparba... TITKÁR: Bocsánat... Itt vannak a Nyugágytervezőből ... Meg akarják kezdeni a Babik-mozgalmat... Belép két ember, behoz egy nyugágyat, felállítják, Mausz beleül, a nyugágy leszakad. Még a földön fekve jelenti ki. MAUSZ: El lehet kezdeni. Föltápászkodik, a nyugágyat kiviszik. Adameszkó könyörgő hangon. ADAMESZKÖ: Drága, jó Mausz elvtárs... mindnyájan ki fogjuk törni a nyakunkat ... MAUSZ: Ne féltsen engem ... ADAMESZKÖ: Nem a Mausz elvtársat féltem. Ha kitör a gyalázat, akkor én húzom a rövidebbet. És nemcsak ez. Sajnos, bennem van egy kis morál is. Mit csináljak? Ilyen is van! Mausz gúnyolódva. MAUSZ: Gyönyörű! De a bérét fel tudta venni Babiknak ... ADAMESZKŐ: Drága, jó Mausz elvtárs, hallgasson meg engem. Az én filozófiám nagyon egyszerű. Az ember csak akkora disznóságot csináljon, amekkorát kibír. De ebből nagy baj lesz. Sok embernek sok szeme van... Mondok valamit... Végezzük ki ezt a Babikot... Nyílik az ajtó, belép Lenke, menyasszonyi díszben, utána a titkár, két fehér virágcsokorral. Mausz gúnyosan néz a meglepett Adameszkóra. MAUSZ: Kivégzés? Éppen most? Lenkére mutat, aztán Adameszkót mutatja be. MAUSZ: ... Ha nem ismernék egymást... Babik János menyasszonya... És a mestere ... Adameszkó arca elsavanyodik. ADAMESZKÓ: Már találkoztunk... Ismét könyörgő lesz a hangja. ADAMESZKŐ: ... Drága, jó Mausz elvtárs... Mausz csak legyint. A titkártól átveszi az egyik virágcsokrot. Szabó, a másik csokorral a kezében, érdeklődik. TITKÁR: A vőlegény tanúja ki lesz? Mausz, egy szempillantásnyi gondolkodás után, némi gúnnyal mutat Adameszkóra. MAUSZ: Ki más, mint az ő egykori mestere ... Aki fölfedezte, úgyszólván a világra hozta... Adameszkó elhárítja a csokrot. ADAMESZKÓ: Azt már nem! Mausz már mulat rajta. MAUSZ: Dehogynem! ADAMESZKÓ: Én kiszállok ebből a vonatból, Mausz elvtárs. Mausz a kezébe nyomja a csokrot. MAUSZ: Késő, barátom. ADAMESZKŐ: Nem megyek. Tettamanti Béla rajzai ÖRKÉNY ISTVÁNBACSÓ PÉTER /*****?%' FORGATÓKÖNYVRÉSZLETEK 21