Filmvilág, 1989 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1989-09-01 / 9. szám
Evangélium alapján. Valaki azt mondta: „Ez olyan lány, aki becsapja a fiúját, jó nagy szemétség, hogy így pofára ejti.” Nem volt meg a hite, de nem lehet bemutatni a láthatatlant: nem hitt Mária szavában. Miért ne hihetnénk el egy olyan beszédet, amely azt mondja, hogy... Ehhez nincs szükség arra, hogy hívők legyünk. Elegendő, ha dokumentumfilmes szellemünk van. Az én filmem dokumentumfilm a beszédről. N. O. A „dokumentumfilm’szó különösen hangzik az Ön szájából. J.-L. G. Mindazoknak a civilizációknak, amelyeket kevéssé ismerünk és amelyeket szinte sohasem látunk a televízióban, minden bizonnyal más fogalmuk van a képről és a képzeletbeliről. Becsületes európaiak , mint amilyen Dumézil, Malraux, Albert Londres, vagy még akár a „Cinq colonnes a la une” bizonyos riporterei, vagy akár maguk is, megpróbáltak másutt is utánanézni a dolgoknak, hogy beszámolhassanak róluk. Ez a film eljárása is. Dumézil vagy Lévi-Strauss kiváló forgatókönyvírók voltak. N. O. A Filmtörténet(ek)ben bemutatja, hogy mennyire kötődik a film a történelemhez és még különösebben az írott dolgokhoz, az irodalmi eseményekhez. J.-L. G. De a 2. fejezet ugyanezt állítja a zenével, a 3. a festészettel kapcsolatban, a 4. pedig politikai művekre, történelmi eseményekre hivatkozik... Minden alkalommal egy új művészet kerül szerves összefüggésbe a filmmel, és összességük a század egy új legendáját teremti meg. A film a mozgás reprodukálása. Sajnálom, hogy az emberiség javára nem jutottunk el egy vizsgálati szempontig. N. O. Kísértés volt, vagy tán optimizmus, hogy fiatal korában elhatározta, hogy etnológus oklevelet szerez? J.L. G. Gyakran eljártam a Musée de F Homme filmklubjába. És aztán megvásároltam Dumézil könyveit is. Előzőleg senki nem beszélt nekem róla. Nagyon gyorsan kedvesebbé vált számomra a klasszikus történészeknél. Beiratkoztam a Sorbonne-ra, hogy a szüleim lássák, látogatom a tanfolyamokat. Kaptam tőlük egy kis ösztöndíjat is... N. O. És egyszercsak a filmrendező kísértésbe esett, hogy illusztráljon... J.L. G. Természetesen. Van valami az irodalomban, amivel a film sohasem fog rendelkezni. Egy olyan vízió, amit lehet totalitáriusnak minősíteni, a bizonyítás, az akaratát másokra kényszerítés, a törvényalkotás vágya. Ez történik a matematikában is, és ez az, ami annyira nem tetszik nekem a tudósokban. Gyakran nagy marhákká válnak abbéli vágyukban, hogy saját igazságuk köré gyűjtsék az embereket. Hajdanában természetesen bennem is megvolt az a szükséglet, hogy bebizonyítsam a többieknek, hogy nekem van igazam. Most már próbálok megnyugodni. Beszélgetni, társalogni. Ezért kedvelem jobban a zenei nyelvet, amely nem próbál meg bizonyítani. N. O. Vagy a fikció nyelvét... J.L. G. Nos tehát, az íróból lett filmes jobb filmesnek mutatkozhat, mint amilyen regényíró. N. O. Kire gondol? J.-L. G. Azokra, akiket „a négyek bandájának” neveztem el: Pagnolra, Cocteaura, Guitryre, Duras-ra. Amikor azt mondom, hogy filmesnek jobbak, mindenki el van szörnyedve. Marguerite megértette. Amikor Pagnol filmezni kezdett, hatalmas problémái voltak az impresszáriójával. Rájött, hogy becsapták. A Marius forgatása után felfedezte, hogy törvények nélküli világban él. Azt mondta: „Filmezni fogok. Továbbra is írok darabokat és azokat megfilmesítem.” A még be sem fejezett Filmtörténet(ek)ben egyhelyütt azt írom: „Egy filmrendező kellett ahhoz, Marcel Pagnol, hogy megfejtse a Vasálarc titkát.” Írt egy Titok című könyvet, amelyben olyan filmes ötlettel él, amit önmagában egy író nem tudott volna kitalálni: a királyt mindig felismerik az utcán, mert az arcmása minden pénzérmén szerepel! Már csak ezért is mondom azt, hogy ehhez filmes kellett... N. O. Hisz abban, hogy a filmipar fejlődése a jövőben új funkciót ad ennek a művészetnek? Hogy a léte meghiúsíthatja, megváltoztathatja még napilapjainkat is? J.L. G. Bebalzsamozták annak a lehetőségét, hogy a képzeletbelit életre keltse, mint egykor a fáraókat. A film olyan, mint egy prostituált, megüzenjük neki, hogy mit akarunk tőle. Újságírást szeretnék csinálni. Régen gyakran utaztam, vonaton. Mielőtt belekezdtem volna egy filmbe, Albert Londres-nak, vagy Jack Londonnak képzeltem magam. Az kéne, hogy ha például Alain Delonnal csinálok egy filmet a rendőrségről, valamilyen filmfőigazgató kényszertse őt, hogy töltsön el egy fél évet a rendőrök között. És hozzon erről videoszalagot, amelyet letesztelhetnénk a televízióban. A forgatókönyveket pedig be kéne mutatni a televízióban, amely pedig kapcsolatban állna az újságokkal. N. O. Már bejelentették, hogy a következő filmjének címe Új hullám lesz, Alain Delonnal a főszerepben. Megkérte őt a forgatás előtt, hogy menjen el riportkörútra? J.-L. G. Persze hogy nem! N. O. Visszatér az Új Hullám? J.-L. G. Tengerparti, aprócska kis hullámokról beszélek csupán. N. O. Semmi köze sincs tehát a filmtörténethez? J.-L. G. Én úgy gondoltam, amikor létrehoztuk, hogy az Új Hullám csak kezdete valaminek, és hogy folytatása lesz. Most már úgy vélem, hogy a kapu újra becsukódott. És mi még csak észre sem vettük. LE NOUVEL OBSERVATEUR 1278. SZÁM (Barabás Klára fordítása) CONTENTS Andrei Tarkovsky: Diary extracts (part l)We are publishing in installments lengthy extracts from Tarkovsky’s diary which covers several decades. The text of this diary first appeared in German in book from. István Kovács: Polish legends (Wajda and the Wedding) Miklós Jancsó: Our Ashes and Diamonds Gergely Bikácsy: Secret journeys with the woman in blue (Notes on the portrait of Michael Deville) Gábor Klaniczay: Apage Satanas! (Devils, dir: Ken Russell) Bálint András Kovács: „Soft horror” (Popular myth in Hungary) The author compares a Hungarian thriller; Péter Timár’s Before the Bads Flight is Done, with the film Shining made by Stanley Kubrick in 1980, paying special regard to the differences in mythology between popular films in America and Central Europe. András Jeles: Letters from note book Extracts from the strange diary of András Jeles, director of The Little Valentino and Dream Brigade — a medley of ideas for films, theoretical fragments, everyday snapshots, reflections on life and literary quotations. 2 12 14 16 22 38 42 44 49 FESTIVALS Ágnes Koltai: No absolution (Pesaro) Zoltán Ardai: Jokes (Mladá Boleslav) TELEVISION FRONT COVER: Jack Nicholson in Stanley Kubrick's film Shining. 28 34 36 György Baló: Operetta TV (Broadcast News) Péter György: Mirror of the era Jean-Fran^ois Tarnowsky: Regimented politics (The duel between Mitterrand and Barre) THIS MONTH’S FILMS 54 FROM HERE AND THERE 57 64