Filmvilág, 1998 (41. évfolyam, 1-12. szám)
1998-10-01 / 10. szám
mai, titkos rejtekhelye egy vízesés álcázta barlang, az öreg Róka elsődleges indítéka nem a régi idealista igazságvágy, hanem személyes bosszú egy húsz évvel korábban családja ellen elkövetett bűntettért, a két Antonio mester-tanítvány viszonya pedig a szokványos apa-fiú kapcsolat helyett inkább Batman és Robin halványan homoerotikus harcostársbarátságát idézi. Ráadásul a Zorro-páros ezúttal nem az elnyomó királyi hatalom képviselőit, hanem a friss demokrácia vadhajtásait kényszerül lenyesegetni: Mexikó újonnan jött függetlenségének káoszában néhány régi káder összefog, hogy végrehajtsák az évszázad aranyrablását, megkárosítva az egész nemzetet. A rókából kopó lesz, a pénzéhes donokból pedig a Gotham-i keresztapák nagyapái, hiszen a képregény-rajzoló Bob Kane pontosan Los Angelesről mintázta denevérjárta metropoliszát. Martin Campbell rendező természetesen nem feledkezik meg a mozi-ősöknek kijáró tiszteletadásról sem: a szerepre minden szempontból kiváló Banderas, miközben a legendához felnőve bunkó desperadoból nemes kardforgatóvá fejlődik, egymás után ölti magára Fairbanks, Tyrone Powell majd Alain Delon Zorro-imidzsét, rövid retrospektív összefoglalót nyújtva a legnagyobb elődök alakításából; sőt a történetben felbukkan egy vérbő tangójelenet is, amely Rudolf Valentino híres bravúrját mintázza az Apokalipszis négy lovasából. Borges novellájában a költőt figyelmeztető tükör ugyanarra utal, mint a mexikói igazságosztó jele, amelyet ellenfeleibe karcol, akár egy aláírást kardpengével írt alkotásai végén: az igazi művész minden munkájában önmagát teremti újra. A korai Zorro elpusztításuk helyett saját képmására formálja ellenfeleit, a skarlát-bélyeg nem lealacsonyítja, inkább megnemesíti a gonosz Garcia őrmestereket. Fairbanks és Powell filmje nem véletlenül viseli ugyanazt a címet: Mark of Zorro [Zorro jele). Az 1998-as remake eredeti címe fél évszázaddal később alig tér el ettől: The Mask of Zorro [Zorro álarca). A változás érzékeltetéséhez azonban egyetlen betű is elég: az alkotó személyisége mára jelentőségét vesztette, ezúttal mindegy, kit takar a maszk, kizárólag a legenda a lényeg, amely bárkiből hőst csinálhat. A Tükör és a Maszk végén Ollán, a bárd harmadjára is visszatér a királyi palotába. Egyetlen sort suttog az elképedt uralkodó fülébe, aki azonnal megajándékozza a legnagyobb jutalommal: egy tőrt nyújt át neki, felajánlva a halált, amelyet azután elkerülhetetlenül a halhatatlanság fog követni. Bár a számtalan feldolgozás között előfordult a Zorro the Gay Blade (Zorro, a vidám penge), ez a film pusztán a klasszikusok elkerülhetetlen látszatvégzetét, egy olcsó paródiaváltozatot takar. A Zorro álarca elkészülte után most már óhatatlanul a következő évszázadra vár, hogy — talán egyetlen tökéletes sorban — méltó módon eltemesse a Fekete Lovagot. □ ZORRO ÁLARCA (The Mask of Zorro) — amerikai, 1998. Rendezte: Martin Campbell. írta: Ted Elliott, Terry Rossio, David War. Kép: Phil Meheux. Látvány: Cecilia Montiei. Zene: James Horner. Szereplők: Antonio Banderas (Alejandro Murieta), Anthony Hopkins (Don Diego de la Vega), Stuart Wilson (Don Rafael Montera kormányzó), Catherine Zeta-Jones (Elena), Matt Letscher (Love kapitány). Gyártó: Amblin — Tri Star. Forgalmazó: Intercom. Szinkronizált: 138 perc: „A rókából kopó lesz" (Martin Campbell: Zorro álarca — Antonio Banderas)