Filmvilág, 2005 (48. évfolyam, 1-12. szám)
2005-02-01 / 2. szám
A film szűkre szabott kereteit jelzi a nők hiánya. Nem férnek bele a másfél órába, ugyan minden második poén róluk szól, de ez a történet most nem az övék, hanem a macsó pózokban feszítő fehér bűnözőké, egy olyan szubkultúráé, amelyhez az író Tarantinónak a legjobb érzéke van. Csupa közhelyes, de hiteles karakter, nincsen köztük a feketénél is feketébb, se Supermanről magyarázó öreg szamuráj. Ez egy olyan gengszterfilm, ahol a bűn a férfiak kiváltsága, és aki nem tud ennél nagyobb szörnyűséget elképzelni, az nézze meg a Hajsza a föld alatt koedukált remake-jét. Tökéletes világ. A Kutyaszorítóban meg nem történtté teszi a testépítőből lett filmsztárok és a videóklipek tarka füstje fémjelezte nyolcvanas évtizedet. QT a ponyva hagyományba menekül, mint Lynch a Kék bársonnyal, azonban nem tolat vissza olyan sokat az időben, a gyerekkorát jelentő hetvenes években kiszáll. A rablásra készülődő szereplők személyes témákat kerülő, biztonsági okokból szigorúan semmitmondó szövegelése a régi tévésorozatok mellett ugyan Madonna karrierjét is tárgyalja, de a hetvenes évek rágógumi-slágereiből válogatott filmzene laza húzása nem hagy kétséget a pontos időt illetően. A jófülű Tarantino itt még nem tart ott, hogy a zenét is filmekből kölcsönözze, egyszerű popdalokat választ, de kiváló érzékkel. Láthatóan hallhatóan Scorsese-től tanult ritmizálni, azonban Rolling Stonesrajongó mesterével ellentétben ő zenében is az ócskára esküszik. A Mechanikus narancs beteg, tánccal kíséri durvulását A sebhelyesarcú mészárláskor diszkréten félrenéző dramaturgiája szerint előadó emlékezetes vallatási jelenetben a Stealer's Wheel pattogós dala éppen a kiálláshoz ér, amikor a higanylábú Sárga kisétál a kocsijához a benzineskannáért, majd mesteri módon pontosan a visszatérésekor indul be újra, így nem vész kárba egyetlen táncolható taktusa sem. Csábító fantáziavilág ez, ahol minden arc és gesztus celluloidból készült, a valóság nincs jelen, vagy ha igen, olyan mélyen bújik meg a filmes utalások rétegei alatt, hogy felesleges fáradtság előkotorni. Varázslatos hely, ahol minden megidézett film egy következőre utal. Gengsztereihez az Aljas utcák kispályás, de nagypofájú bűnözői szolgáltak mintául, akiket a Kifulladásig Belmondója ihletett, miközben Belmondo Bogartot utánozza. Egyenruhájuk John Woo temetésről érkező bosszúállóit idézi a Szebb holnap 2- ből, akik Melville szamurájának öltönyét viselik, amely a klasszikus hollywoodi maffia-divatot követi. A szereplőket nem szükséges bemutatni, kész karakterek, akár a Dicső tizenegy nagymenő kaszinórablói: Sinatra, Sammy Davis Jr. és Dean Martin, akik szelleme ott kísért a munkába induló bandát lassítva, máris ikonokként mutató főcímben. Fehérre emlékszünk az Aljas utcákból, Sárgára John Dahl Ölj meg újra! című Tarantino előtti ponyvafilmjéből, Joe ötven éve Dillinger, Kék pedig a születésétől fogva Ed Bunker, egykor börtöntöltelék, azután író, Ulu Grosbard Próbaidő című ékszerrablásos melodrámájának szerzője, amelyben Dustin Hoffman frissen szabadult fegyencét nem hagyja élni az őrangyala. Végezetül egy apró helyesbítés. Nem volt teljesen igaz az a lehangoló megállapításom, miszerint a Kutyaszorítóban valamennyi idézete közkincs már, hogy a megszállott nyomkeresők számára Tarantino szanaszét elemzett elsőfilmje körül már nem terem babér. Vegyük csak Larry Cohen gengszteres-szektás-szörnyes terrorfilmjét, a Q-t David Carradine-nel a nyomozó szerepében. A nagyvárosi neurózis és paranoia avatott szakértőjéből mára megbízható hollywoodi forgatókönyvgyártóvá lett Cohen — legújabban telekommunikációs témájú thrillerek (A fülke, Mobil) szerzőjeként találkozhatunk a nevével — Tarantino egyik példaképe, aki nem is titkolja, a gyémántrablásra készülő gengszterek éttermi civakodásának ötletét a Q-ból kölcsönözte. Van viszont még egy ismerős részlet, amit egyik általam ismert forrás sem említ. Egy váratlan pillanatban a felhőkarcolók tetejét a címszereplő szárnyas őshüllő szemével pásztázó kamera előtt elrepül egy eltévedt lufi. Nincs funkciója, semmiféle jelentést nem hordoz, de mágnesként vonzza a tekintetet. Éppen úgy, mint az a másik, amelyiket jóképű Eddie kocsija után fújja a kósza szél. □ KUTYASZORÍTÓBAN (Reservoir Dogs) - amerikai, 1992. Rendezte és írta: Quentin Tarantino. Kép: Andrzej Sekula. Zene: Mark James: Hooked on a Feeling, John Kay-Rushton Moreve: Magic Carpet Ride, Harry Nilsson: Coconut, Gerry Rafferty: Stuck in the Middle with You, Joe Tex: / Gotcha. Szereplők: Harvey Keitel (Mr.White/Larry Dimmick), Tim Roth (Mr. Orange/Freddy Newandyke), Michael Madsen (Mr. Blonde/Vic Vega), Steve Buscemi (Mr. Pink), Quentin Tarantino (Mr. Brown), Edward Bunker (Mr. Blue), Chris Penn (Nice Guy Eddie Cabot), Lawrence Tierney (Joe Cabot), Kirk Baltz (Marvin Nash). Gyártó: Live America — Dog Eat Dog. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 99 perc. „A videó jó tanárnak bizonyult" (Kutyaszorítóban - Harvey Keitel és Tim Roth; Don Siegel: Gyilkosok - Lee Marvin; Jean-Pierre Melville: A szamuráj - Alain Delon) 44 FILMVILÁG 2005/2