Filmvilág, 2005 (48. évfolyam, 1-12. szám)

2005-02-01 / 2. szám

A film szűkre szabott kereteit jelzi a nők hiánya. Nem férnek bele a másfél órába, ugyan minden második poén róluk szól, de ez a történet most nem az övék, ha­nem a macsó pózokban feszítő fehér bű­nözőké, egy olyan szubkultúráé, amely­hez az író Tarantinónak a legjobb érzéke van. Csupa közhelyes, de hiteles karakter, nincsen köztük a feketénél is feketébb, se Supermanről magyarázó öreg szamuráj. Ez egy olyan gengszterfilm, ahol a bűn a férfiak kiváltsága, és aki nem tud ennél nagyobb szörnyűséget elképzelni, az néz­ze meg a Hajsza a föld alatt koedukált remake-jét. Tökéletes világ. A Kutyaszorítóban meg nem történtté teszi a testépítőből lett filmsztárok és a videóklipek tarka füstje fémjelezte nyolcvanas évtizedet. QT a ponyva­ hagyományba menekül, mint Lynch a Kék bársonnyal, azonban nem tolat vissza olyan sokat az időben, a gyerekkorát jelentő hetvenes évek­ben kiszáll. A rablásra készülődő szerep­lők személyes témákat kerülő, biztonsá­gi okokból szigorúan sem­mitmondó szövegelése a régi tévésorozatok mellett ugyan Madonna karrier­jét is tárgyalja, de a hetve­nes évek rágógumi-sláge­reiből válogatott filmzene laza húzása nem hagy két­séget a pontos időt illető­en. A jófülű Tarantino itt még nem tart ott, hogy a zenét is filmekből kölcsö­nözze, egyszerű popdalo­kat választ, de kiváló ér­zékkel. Láthatóan­ hallha­­tóan Scorsese-től tanult ritmizálni, azonban Rolling Stones­­rajongó mesterével ellentétben ő zené­ben is az ócskára esküszik. A Mechani­kus narancs beteg, tánccal kíséri durvu­­lását A sebhelyesarcú mészárláskor diszkréten félrenéző dramaturgiája sze­rint előadó emlékezetes vallatási jele­netben a Stealer's Wheel pattogós dala éppen a kiálláshoz ér, amikor a higany­lábú Sárga kisétál a kocsijához a benzi­neskannáért, majd mesteri módon pontosan a visszatérésekor indul be újra, így nem vész kárba egyetlen táncolható taktusa sem. Csábító fantáziavilág ez, ahol minden arc és gesztus celluloidból készült, a való­ság nincs jelen, vagy ha igen, olyan mé­lyen bújik meg a filmes utalások rétegei alatt, hogy felesleges fáradtság előkotor­ni. Varázslatos hely, ahol minden meg­idézett film egy következőre utal. Gengsz­tereihez az Aljas utcák kispályás, de nagy­­pofájú bűnözői szolgáltak mintául, akiket a Kifulladásig Belmondója ihletett, mi­közben Belmondo Bogartot utánozza. Egyenruhájuk John Woo temetésről érke­ző bosszúállóit idézi a Szebb holnap 2- ből, akik Melville szamurájának öltönyét viselik, amely a klasszikus hollywoodi maffia-divatot követi. A szereplőket nem szükséges bemutatni, kész karakterek, akár a Dicső tizenegy nagymenő kaszinó­rablói: Sinatra, Sammy Davis Jr. és Dean Martin, akik szelleme ott kísért a munká­ba induló bandát lassítva, máris ikonok­ként mutató főcímben. Fehérre emlék­szünk az Aljas utcákból, Sárgára John Dahl Ölj meg újra! című Tarantino előtti ponyvafilmjéből, Joe ötven éve Dillinger, Kék pedig a születésétől fogva Ed Bun­ker, egykor börtöntöltelék, azután író, Ulu Grosbard Próbaidő című ékszerrablá­­sos melodrámájának szerzője, amelyben Dustin Hoffman frissen szabadult fegyen­­cét nem hagyja élni az őrangyala. Végezetül egy apró helyesbítés. Nem volt teljesen igaz az a lehangoló megálla­pításom, miszerint a Kutyaszorítóban va­lamennyi idézete közkincs már, hogy a megszállott nyomkeresők számára Taran­tino szanaszét elemzett elsőfilmje körül már nem terem babér. Vegyük csak Larry Cohen gengszteres-szektás-szörnyes ter­rorfilmjét, a Q-t David Carradine-nel a nyomozó szerepében. A nagyvárosi neu­rózis és paranoia avatott szakértőjéből mára megbízható hollywoodi forgató­könyvgyártóvá lett Cohen — legújabban telekommunikációs témájú thrillerek (A fülke, Mobil) szerzőjeként találkozhatunk a nevével — Tarantino egyik példaképe, aki nem is titkolja, a gyémántrablásra ké­szülő gengszterek éttermi civakodásának ötletét a Q-ból kölcsönözte. Van viszont még egy ismerős részlet, amit egyik álta­lam ismert forrás sem említ. Egy váratlan pillanatban a felhőkarcolók tetejét a cím­szereplő szárnyas őshüllő szemével pásztá­zó kamera előtt elrepül egy eltévedt lufi. Nincs funkciója, semmiféle jelentést nem hordoz, de mágnesként vonzza a tekinte­tet. Éppen úgy, mint az a másik, amelyi­ket jóképű Eddie kocsija után fújja a kósza szél. □ KUTYASZORÍTÓBAN (Reservoir Dogs) - ameri­kai, 1992. Rendezte és írta: Quentin Tarantino. Kép: Andrzej Sekula. Zene: Mark James: Hooked on a Feeling, John Kay-Rushton Moreve: Magic Carpet Ride, Harry Nilsson: Coconut, Gerry Rafferty: Stuck in the Middle with You, Joe Tex: / Gotcha. Szereplők: Harvey Keitel (Mr.White/Larry Dimmick), Tim Roth (Mr. Orange/Freddy New­­andyke), Michael Madsen (Mr. Blonde/Vic Vega), Steve Buscemi (Mr. Pink), Quentin Tarantino (Mr. Brown), Edward Bunker (Mr. Blue), Chris Penn (Nice Guy Eddie Cabot), Lawrence Tierney (Joe Cabot), Kirk Baltz (Marvin Nash). Gyártó: Live America — Dog Eat Dog. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 99 perc. „A videó jó tanárnak bizonyult" (Kutyaszorítóban - Harvey Keitel és Tim Roth; Don Siegel: Gyilkosok - Lee Marvin; Jean-Pierre Melville: A szamuráj - Alain Delon) 44 FILMVILÁG 2005/2

Next