Filmvilág, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)

2012-12-01 / 12. szám

d­v­d­d­v­d . d­v­d A neorealizmus története című, Carlo Lizzani által szerkesztett és narrált, közel egyórás doku­mentumfilm. A doku rendkívül informatív és okos; Lizzaninak még az is megbocsátható, hogy fényezi magát egy kicsit­­ nagy teret szentel Giuseppe De Santis ama filmjei taglalá­sának, melyeknek ő volt a for­gatókönyvírója), mert annyira intelligensen csinálja. Lili Marleen i­ PÁPAI ZSOLT Lili Marleen - német, 1981. Rendezte: Rainer Werner Fassbinder. Szereplők: Hanna Schygulla, Giancarlo Giannini, Mel Ferrer. Forgalmazó: Fantasy Film. 116 perc. L­iliana Cavani Éjszakai portá­sa, Tinto Brass Madam Kittyje vagy épp több tucatnyi nécis exploitaion film hozható fel arra bizonyítékul, hogy a het­venes évek második felének európai mozijában masszív di­vatba jött a nemzetiszocialista múlt iránti nosztalgia. A német új film fenegyereke, a váltig független szellemű Rainer Wer­ner Fassbinder ezt a hullámot meglovagolva indult neki a nemzetközi kommerszfilm-pi­­acnak, méghozzá egy jobboldal­hoz köthető producer-mágnás (a címben szereplő világhí­res katonadal jogtulajdonosa, Luggi Waldleitner) felkérése nyomán - így a nemzetközi koprodukcióban, roppant bü­dzséből készült nagypályás de­­bütjével hasonló helyzetben találhatta magát, mint a művé­szi túlélés érdekében a nácik­kal lepaktáló főszereplője. A fahangú bárénekesnő lel­kes karlendítésekkel kísért karriertörténetében Fassbinder alighanem arra látott lehető­séget, hogy a nárcisztikus mű­vész-sorsról és az áruvá lett művészetről meséljen. Nem is veszi túl komolyan a kém­filmes elemekkel ízesített tör­ténelmi melodrámát, sőt az együgyű dizőz és a zsidó zon­gorista reménytelen románca a cselekmény során egyre in­kább parodisztikus színezetet kap. Fassbinder inkább arra fókuszál, ahogy a bánatos ka­tonadal új és új szerepbe lép (kínos dallamból világslágerré lesz, majd extrém kínzóeszköz­zé válik a Gestapo kezében), illetve a színpadi attrakciók, a náci pompa és a háború kap­csolatát feszegeti (például egy intellektuális montázzsal: a pártközönségnek bemutatott látványos műsorszám képeit a lövészárkok képei szabdalják, majd az előadás végén felzúdu­ló ováció sikolyokkal és robba­násokkal hangzik össze). De az UFA flancos náci filmjeit gúnyo­ló, káprázóan giccses stílus és a nevetségességig eltúlzott me­lodráma minden önirónia elle­nére is ponyvákat idéző hatást kelt. Kivált, mert az elbeszélés szokatlanul kusza és ritmusta­­lan, az utolsó húsz percet pedig valamiféle ideges, kokainista vágástechnika uralja. Fassbin­der saját sztárjaival benépesí­tett, színpadias külön­ világa a korábbi művekben is megidéz­te a warholi campet, de kevés olyan munkája van, amire olyan jól illik ez a fogalom, mint a Lili Marleenre. Extrák, Werkfilm, valamint in­terjú Fassbinderrel és a főszere­pet játszó Hanna Schygullával. NAGY V. GERGŐ Két férfi a városban i­ Deux hommes dans le vilié - fran­cia, 1973. Rendezte: Jósé Giovanni. Szereplők: Alain Delon, Jean Gabin, GérardDepardieu. Forgalmazó: Mirax. 93 perc. A bűnügyi filmek jeles francia szakértője, José Giovanni többször is forgatott Alain De­­lonnal, az európai mozgóképes kultúra időtlen ikonjával. Az 1973-ban bemutatott Két férfi a városbant ugyanaz a tényező, a személyes tapasztalat teszi minden képkockájában hiteles, megrázó erejű alkotássá, ami Edward Bunker munkásságát is kiemeli a krimiirodalom ir­datlan tágas halmazából-José Giovanni ugyanis valóban is­merte az erőszak és a bűnözés igazi természetét. A háború alatt az ellenállás tagja volt, a felszabadulás után bűnözésre adta a fejét. 25 éves korában fegyveres rablásért halálra ítél­ték, ült a halálsoron, ahonnan elnöki kegyelemmel szabadult. Ily módon a romantikus ideákat és a naiv igazságérzetet félre­vetve, józan tárgyilagossággal írta és rendezte meg a tíz év után szabadult, a civil társada­lomba beilleszkedni és általá­ban véve boldogulni próbáló Gino (Alain Delon) tragikus történetét, akit egyik oldalról hajdani börtöntársai kísértenek meg, míg a másik oldalról egy tenyérbe mászóan arrogáns, túlbuzgó rendőrtiszt dölyfös zaklatása helyezi elviselhetet­len nyomás alá. Az idős Jean Gabin és az ereje teljében lévő, hűvös és elegáns Alain Delon mellett egy apró epizódszerepben a fiatal Gérard Depardieu is fel­tűnik, ezáltal kapcsolva össze a francia színészóriások három generációját ebben a meglehe­tősen keserű filmben, amit akár személyes állásfoglalásnak is lehet tekinteni a rendező részé­ről a halálbüntetéssel szem­ben. Ugyanakkor az ilyesféle retrospektív kalandozások em­lékeztetik a nézőt arra, milyen sokat is köszönhet az 1980-as évek hongkongi akciófilmje, s általában véve a zsáner egé­sze az 1970-es évek francia krimijeinek. Extrák, Képgaléria és elő­zetes: GÉCZI ZOLTÁN 62­­ fm v i IEM1

Next