Filmvilág, 2012 (55. évfolyam, 1-12. szám)
2012-12-01 / 12. szám
dvddvd . dvd A neorealizmus története című, Carlo Lizzani által szerkesztett és narrált, közel egyórás dokumentumfilm. A doku rendkívül informatív és okos; Lizzaninak még az is megbocsátható, hogy fényezi magát egy kicsit nagy teret szentel Giuseppe De Santis ama filmjei taglalásának, melyeknek ő volt a forgatókönyvírója), mert annyira intelligensen csinálja. Lili Marleen i PÁPAI ZSOLT Lili Marleen - német, 1981. Rendezte: Rainer Werner Fassbinder. Szereplők: Hanna Schygulla, Giancarlo Giannini, Mel Ferrer. Forgalmazó: Fantasy Film. 116 perc. Liliana Cavani Éjszakai portása, Tinto Brass Madam Kittyje vagy épp több tucatnyi nécis exploitaion film hozható fel arra bizonyítékul, hogy a hetvenes évek második felének európai mozijában masszív divatba jött a nemzetiszocialista múlt iránti nosztalgia. A német új film fenegyereke, a váltig független szellemű Rainer Werner Fassbinder ezt a hullámot meglovagolva indult neki a nemzetközi kommerszfilm-piacnak, méghozzá egy jobboldalhoz köthető producer-mágnás (a címben szereplő világhíres katonadal jogtulajdonosa, Luggi Waldleitner) felkérése nyomán - így a nemzetközi koprodukcióban, roppant büdzséből készült nagypályás debütjével hasonló helyzetben találhatta magát, mint a művészi túlélés érdekében a nácikkal lepaktáló főszereplője. A fahangú bárénekesnő lelkes karlendítésekkel kísért karriertörténetében Fassbinder alighanem arra látott lehetőséget, hogy a nárcisztikus művész-sorsról és az áruvá lett művészetről meséljen. Nem is veszi túl komolyan a kémfilmes elemekkel ízesített történelmi melodrámát, sőt az együgyű dizőz és a zsidó zongorista reménytelen románca a cselekmény során egyre inkább parodisztikus színezetet kap. Fassbinder inkább arra fókuszál, ahogy a bánatos katonadal új és új szerepbe lép (kínos dallamból világslágerré lesz, majd extrém kínzóeszközzé válik a Gestapo kezében), illetve a színpadi attrakciók, a náci pompa és a háború kapcsolatát feszegeti (például egy intellektuális montázzsal: a pártközönségnek bemutatott látványos műsorszám képeit a lövészárkok képei szabdalják, majd az előadás végén felzúduló ováció sikolyokkal és robbanásokkal hangzik össze). De az UFA flancos náci filmjeit gúnyoló, káprázóan giccses stílus és a nevetségességig eltúlzott melodráma minden önirónia ellenére is ponyvákat idéző hatást kelt. Kivált, mert az elbeszélés szokatlanul kusza és ritmustalan, az utolsó húsz percet pedig valamiféle ideges, kokainista vágástechnika uralja. Fassbinder saját sztárjaival benépesített, színpadias külön világa a korábbi művekben is megidézte a warholi campet, de kevés olyan munkája van, amire olyan jól illik ez a fogalom, mint a Lili Marleenre. Extrák, Werkfilm, valamint interjú Fassbinderrel és a főszerepet játszó Hanna Schygullával. NAGY V. GERGŐ Két férfi a városban i Deux hommes dans le vilié - francia, 1973. Rendezte: Jósé Giovanni. Szereplők: Alain Delon, Jean Gabin, GérardDepardieu. Forgalmazó: Mirax. 93 perc. A bűnügyi filmek jeles francia szakértője, José Giovanni többször is forgatott Alain Delonnal, az európai mozgóképes kultúra időtlen ikonjával. Az 1973-ban bemutatott Két férfi a városbant ugyanaz a tényező, a személyes tapasztalat teszi minden képkockájában hiteles, megrázó erejű alkotássá, ami Edward Bunker munkásságát is kiemeli a krimiirodalom irdatlan tágas halmazából-José Giovanni ugyanis valóban ismerte az erőszak és a bűnözés igazi természetét. A háború alatt az ellenállás tagja volt, a felszabadulás után bűnözésre adta a fejét. 25 éves korában fegyveres rablásért halálra ítélték, ült a halálsoron, ahonnan elnöki kegyelemmel szabadult. Ily módon a romantikus ideákat és a naiv igazságérzetet félrevetve, józan tárgyilagossággal írta és rendezte meg a tíz év után szabadult, a civil társadalomba beilleszkedni és általában véve boldogulni próbáló Gino (Alain Delon) tragikus történetét, akit egyik oldalról hajdani börtöntársai kísértenek meg, míg a másik oldalról egy tenyérbe mászóan arrogáns, túlbuzgó rendőrtiszt dölyfös zaklatása helyezi elviselhetetlen nyomás alá. Az idős Jean Gabin és az ereje teljében lévő, hűvös és elegáns Alain Delon mellett egy apró epizódszerepben a fiatal Gérard Depardieu is feltűnik, ezáltal kapcsolva össze a francia színészóriások három generációját ebben a meglehetősen keserű filmben, amit akár személyes állásfoglalásnak is lehet tekinteni a rendező részéről a halálbüntetéssel szemben. Ugyanakkor az ilyesféle retrospektív kalandozások emlékeztetik a nézőt arra, milyen sokat is köszönhet az 1980-as évek hongkongi akciófilmje, s általában véve a zsáner egésze az 1970-es évek francia krimijeinek. Extrák, Képgaléria és előzetes: GÉCZI ZOLTÁN 62 fm v i IEM1