Filmvilág, 2016 (59. évfolyam, 1-12. szám)
2016-08-01 / 8. szám
Haja barna, magassága: 1,68, született Nizzában, apja könyvelő, anyja bejárónő, két szeretője volt, az egyik tizennyolc éves korában, három hónapig, a másik húszévesen, míg csak Mickyvel nem találkozott, keresete havi 650 frank, mínusz társadalombiztosítás, különös ismertetőjele: ostoba." így jellemzik a Csapda Hamupipőkének egyik főszereplőjét, a Do becenévre hallgató lányt. Ez a rövid, tárgyszerű, mégis humoros és sokatmondó leírás Sébastien Japrisot bűnügyi regényeihez is megfelelő bevezetésként szolgál, nemcsak azért, mert a szerző tipikus hőséről, a fiatal, magányos hajadonról szól, hanem ravaszsága miatt is. A Csapda Hamupipőkének Dója ugyanis egyáltalán nem ostoba. Ezeket a hősnőket rendre alábecsülik ismerőseik, kivált a férfiak és az uralkodni vágyó, arrogáns nők - egy ilyen asszony adja az idézett jellemzést is. Japrisot leányai szépek és kiszámíthatatlanok, e két tulajdonságuk pedig nagyon veszélyessé teszi őket. Egyszerűbb lenne a helyzet, ha csak a hálójukba került férfiakra hoznának bajt, de a francia író nem éri be a megszokott femme fatale-szerepekkel. Hősnői elsősorban önmagukra veszélyesek, ötvöződik bennük a nők félrevezetett kisembere és a végzet asszonya. Éppen ez az osztott személyiség az, amely ma is izgatja a rendezőket, akik Japrisot sötéten ragyogó bűnügyi történetei közül választanak alapanyagot. NŐK A FÉRFIAK MÖGÖTT Japrisot először 1965-ben került kapcsolatba a filmesekkel, amikor két regényéből is moziváltozatot forgattak. Jean-Baptiste Rossi ekkor már három éve írt bűnügyi történeteket, ezek kedvéért vette fel a Sébastien Japrisot álnevet. Regényei közül a Gyilkosok kupéja nevezhető egyedül hagyományos kriminek, amelyben a Marseille-ből induló 10.30-as vonaton ölnek meg valakit reggelre, és egyértelmű, hogy a kupé utasai között van a gyilkos. A történetből Costa-Gavras forgatta le nagyjátékfilmes bemutatkozását Tökéletes bűntény címen. Az Yves Montand, Simone Signorét, Jean-Louis Trintignant szereplésével készült, sztárparádés adaptációban még nyoma sincs a rendezőre később jellemző politikai célzásoknak és párhuzamoknak, ami pedig Japrisot legfontosabb motívumait illeti, azok közül leginkább a színhelyként szolgáló Riviéra jelenik meg itt is, a marseille-i születésű szerző ugyanis következetesen a dél-francia vidéken játszatta le történeteit. Ugyanakkor a filmváltozatból is kitűnik, hogy a kupé utasai közül a fiatalságát és szépségét vesztett, idős színésznő története a legkidolgozottabb, egyedül ennek van valódi - tragikus - mélysége, és a gyilkosok is őt, nem az elsőként megölt áldozatot akarták valójában eltenni láb alól. Simone Signorét alakításának is köszönhetően rá emlékezhetünk a legtovább. Costa-Gavras átemeli a kupé utasainak monológjait, visszaemlékezéseit, ez a felosztott narráció is visszatér Japrisot későbbi regényeiben. A Tökéletes bűntényben viszont az expozícióban megismert, fiatal nőtől Montand detektívfigurája veszi át a főhős szerepét, a krimiműfaj zárt szobájában tartva az adaptációt. Maga Japrisot ritkán választott férfi főhőst, a saját forgatókönyvéből készült Ég veled, barátom!-ban viszont rögtön kettőt is. Az Alain Delon és Charles Bronson alfahím-duóját felvonultató, 1968-as filmben két volt katona kényszerül rá különféle okok miatt, hogy betörjenek egy páncélterembe. Az akció balul sül el, rendőrkézre jutnak, a valódi fordulat viszont csak ezután jön: kiderül, hogy mindvégig két nő mozgatta a szálakat, együtt tervelték ki, hogyan használják fel Delonékat. Az utolsó harmadban már egyértelműen kettejükre kerül a hangsúly, kapcsolatuk némi romantikus színezetet is kap, hogy aztán „menekülő szerelmesekként" végezzenek velük a rendőrök abban a fináléban, amely hanghatásaiban, drámai képstilizációs megoldásaiban egyértelműen az egy évvel korábban bemutatott Bonnie és Clyde-ot idézi. KÉSŐ BOSSZÚ Az Ég veled, barátom!-mal kisebbfajta európai sztárrá avanzsált Charles Bronson két évvel később tért vissza Japrisot-hoz, a szerző eredeti forgatókönyvéből készült Futó zápor kedvéért. Ebben Bronsonnak csak mellékszerep jut, hiába lenne ő az ideális főhős, nincsen saját története, szerepe arra korlátozódik, hogy összezavarja, és ezzel beismerő vallomásra kényszerítse a hősnőt. Melancolie May, becenevén Mellie ugyanis a lelkiismeretével és az őt ért traumával birkózik, miután végez a házában rátörő, és őt megerőszakoló támadójával. Úgy tűnik, az ismeretlen férfit senki nem keresi, mígnem megérkezik Bronson figurája, aki, mintha csak valami csodadetektív lenne, azonnal mindent tud: tudja, hogy Mellie áldozatból vált gyilkossá, ez nem is érdekli különösebben, csak a halott férfinál lévő pénz kell neki. Sébastien Japrisot-adaptációk A hölgy egy kissé bogaras KRÁNICZ BENCE A JAPRISOT-HŐSNŐK INGATAG SZEMÉLYISÉGE A BŰNÜGYI TÖRTÉNETEK MŰFAJÁRA IS KIHAT: AMI KRIMINEK, THRILLERNEK INDUL, EGYHAMAR A NOIR ÖRVÉNYÉBE KERÜL 18 | |