Filológiai Közlöny – X. évfolyam – 1964.

3–4. szám - Cikkek, közlemények - Pálvölgyi Endre: A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó

CIKKEK, KÖZLEMÉNYEK A nándorfehérvári diadal és a déli harangszó Egy kultúrtörténeti illúzió eredete PÁLVÖLGYI ENDRE I. Történelmünknek alig van olyan eseménye, amely nagyobb büszkeséggel töltene el mindenkit, mint a nándorfehérvári diadal. Ezt a jogos büszkeséget még csak fokozta az a tudat, hogy a hazájukat védelmező népi tömegeknek és Hunyadi Jánosnak, a hadvezérnek ezt a nagy­szerű haditettét mindenütt a világon naponta hirdeti vagy legalábbis hirdette a déli harangszó, m­ert — így tanultuk — ,,a pápa elrendelte, hogy . . . emlékére minden délben a világ összes templomaiban kondítsák meg a harangot."1 A déli harangszó története ott szerepelt a század eleje óta megjelent elemi és középiskolai tankönyveink többségében, megtanulta így félévszázad alatt minden magyar diák.2 A millenium dicsőségében fürdő Magyarország történetírása öröm­mel vetette magát a „nemzetfenntartó elem" vezető szerepének erre a fényes „bizonyítékára", az ellenforradalom oktatásügyi politikája pedig a soviniszta nevelés eszközévé tette. Tanköny­veink közül elsőnek a Szent­ István Társulat kiadásában megjelent egyháztörténetekben buk­kant fel elég zavaros fogalmazásban,s ezekből hamarosan átkerült a történelemkönyvekbe,­ melyek a húszas évek közepén már így harsonáztak: „A nándorfehérvári diadal olyan nagy volt, hogy a római pápa annak örömére és emlékére minden időkre elrendelte a déli harangszót. Nincs a magyaron kívül a világnak még egy másik népe, amelynek dicsőségéről az egész föld­kerekség minden áldott nap tudomást venne."­ De vajon tudomást vesz-e róla valóban? Mit mondanak a világ más országaiban a déli harangszó eredetéről? A standard külföldi kézikönyvekből az derül ki, hogy a XV. században a már korábban szokásos reggeli és esti harangszón kívül délidőben csak egyes helyeken (például Prágában, Salzburgban, Mainzban, Kölnben) szólaltatták meg a harangokat, de ott is csak pénteken, Jézus kínszenvedésének emlékére. A mindennapi déli harangszót — olvassuk tovább — a spanyol származású III. Calixtus pápa (Alonso de Borja) rendelte el, hogy ezzel figyelmeztessék a hívőket: imádkozzanak a török veszedelem elhárításáért. III. Calixtus idevonatkozó bullája — az ún. „bulla orationum" — 1456. június 29-én kelt.­ Lehetséges ez? Igazat mondanak a vizsgált kézikönyvek? Hiszen — mint ismeretes — a nándorfehérvári sorsdöntő ütközet 1456. ju­lius 22-én, vagyis több mint három héttel később zajlott le ! Akkor pedig a déli harangszó elrendelése a csata előtt történt! A kérdés tisztázásához röviden ismertetjük a bulla kibocsátásának előzményeit és annak tartalmát. II. Mohamed 1453-ban elfoglalta Konstantinápolyt, és megkísérelte valóra váltani világhódító terveit. 1456-ban elindult egész Európa leigázására. A veszély hírére a pápa felszólította a nyugati uralkodókat, hogy vegyék fel a keresztet és vonuljanak hadba a török ellen. A felszólításnak azonban alig volt foganatja. Vajon miért maradt el a tényleges támogatás? A pápa aligha vádolható nem- 1 Marczinkó Ferenc —Pálfi János: Magyarország története. A középiskolák VIII. osztálya számára. Bp. 1931. 80. 2 Igaz, h­ogy újabb történelemkönyveinkben már nem esik szó erről, mégis így tanulják a diákok ma is, mert a tanárok magyarázataikba legtöbbször beleszövik a történetet, hiszen ők így tanulták. 3 „III. Calixt. . . elrendelte, hogy a [nándorfehérvári] győzelem emlékére aug. 6-án az egész keresztény világ Urunk színeváltozásának ünnepét megülje, a harangok minden este [ !1 (amint már Magyarországon régen szokásban volt) Úrangyalára meghúzassanak." Vargha Dezső: Egyháztörténelem iskolai használatra. 2. kiad. Bp. 1904. 100.­­ Szondy György: A magyar nemzet története. Osztatlan elemi népiskolák számára. Debrecen 1927. 31. (természetesen ebben már déli és nem­esti harangszó szerepel); Kováts József: Magyarország oknyomozó története. A felsőkereskedelmi iskolák III. évfolyama számára. Bp. 1922. 66.; Bilinszky Lajos: A magyar nemzet története. A kath. polgári leányiskolák 3. osztályá­nak. 5. kiad. Bp. 1923. 105.; Rákosy Zoltán: A magyar nemzet története. 1. rész. A polgári fiúiskolák III. osztálya számára. Bp. 1926. 114.; A magyar nemzet története. Az elemi népiskolák V—VI. osztálya számára. Bp. 1926.­­"...; Vargyas Endre: A magyarok története. Az ele­mi népiskolák V. és VI. osztályai számára. 12. kiad. Bp. 1­­21 22. (az 19190ben megjelent 8. kiadásban még nem szerepel). 5 Szügyi Trajtler Géza — Greiner Gyula : A magyar nemzet történelme és alkotmánya. A katholikus elemi népiskolák V—VI. osztálya számára. Bp. 1927. 28. Hasonló értelemben írt Csóka Lajos: Magyarország történelme a mohácsi vészig. A katolikus polgári fiúiskolák III. osztálya számára. Bp. 1930. 90. » Wetzer und Welte's Kirchenlexikon 2. Aufl. I. Freiburg im Breisgau 1882. 847, Sj»-: ..Angelus Domini"; Lexikon für Theologie und Kirche Begr. von Michael Buchberger. 2. Aufl. I. Freiburg im Breisgau, 1957. 543. Sp.: „Angeluslüuten" ; L. von Pastor: Gescliichte der Pâpste seit dem Ansgang de» MiteMters I. Freiburg im Breisgau 1886. 553.

Next