Filológiai Közlöny – XXXV. évfolyam – 1989.
2. szám - Tanulmányok - Sárközy Péter: Olasz elemek a XVIII. századvégi magyar műveltségben
Az olasz irodalom XVIII. századi magyarországi kisugárzásának és termékenyítő átvételének igazi példáját Metastasio költészetének fogadtatása nyújta.21 Ez egyúttal a bécsi olaszos kultúra magyarországi áttételének is próbakövét jelenti. Már Szauder József rámutatott, hogy helytelen Metastasio magyarországi fortunáját, Zambra Alajos nyomán, a magyarországi iskoladrámák történetéhez kötni (ennek időszaka körülbelül az 1730—1780 közötti félévszázad), mert Metastasio magyar irodalomra gyakorolt igazi költői hatása tulajdonképpen csak Faludi dalköltői gyakorlatával kezdődik és a századfordulón teljesedik ki Csokonai Vitéz Mihály, jellegzetesen „századfordulós" költői életművében. Arról is hajlamos a magyar irodalomtörténetírás megfeledkezni, hogy korábban a Metastasio melodrámák színhelye a főúri kastélyszínházak és az iskolai színielőadások zárt világa volt, míg épp a századvégen, illetve a XIX. század elején jelennek meg nyomtatásban is Metastasio drámái, illetve kerülnek a magyar polgári színházak műsorára. Elsőként Kreskay Imre Scipio álma drámafordítása jelenik meg a Kassai Magyar Museum 1792. évfolyamában, melyet Rudnyánszky Karolina bárónő és Berzeviczy Pál Metastasio-fordításai követnek 1793-ban a magyar játékszín 1793. évi II. kötetében (A puszta sziget; Acides a válasz úton). Ekkor kezd el foglalkozni Kazinczy Ferenc is három Metastasio dráma fordításának gondolatával a Külföldi játékszín kiadványsorozat számára. A Themisztokles és a Titus szelídsége fordítását budai fogsága idején fejezi be 1795-ben, a darabok 1806-ban kerülnek először bemutatásra báró Wesselényi Miklós Erdélyi színtársulata előadásában, majd Kazinczy műfordításai IX. kötetében nyomtatásban is megjelennek 1815-ben. Kazinczyval egyidőben foglalkozik Metastasio fordításával a fiatal debreceni diák Csokonai is. 1793-ban folyóiratokban közölt hirdetéseiben 16 olasz dráma, köztük több Metastasio darab fordítását ajánlja. Csokonai olasz műfordításai halála után 1806-ban Nagyváradon jelennek meg önálló kötetben, de nem keltettek különösebb kritikai visszhangot, hiszen az ekkor Kazinczyval szemben Csokonait zászlójukra tűző debreceni pipacéh képviselőinek nem „olaszos", hanem „eredeti népi" költőre volt szükségük (sajnos ez a magatartás a Csokonai irodalomban mindmáig fellelhető). Metastasio drámáinak legteljesebb kiadása a Bécsben és Pozsonyban élő Döme Károly pozsonyi kanonok, Kazinczy barátja nevéhez fűződik, aki 1801-ben önálló kötetben jelentette meg Metastasio vallási tárgyú drámáiból készített fordításait (Metastasiusnak egynéhány játéka, Komárom, 1801), míg a világi tárgyú színdarabok fordításával 1811-ben készült el, és azok Kazinczy Metastasio fordításaival egyidőben, 1815-ben jelentek meg. Kazinczy és Döme fordításai immáron az új magyar színjátszótársulatok, azaz prózai színielőadások számára készültek, és ezzel megkezdődik Metastasio magyarországi fortunájának újabb fejezete, mely egészen a század közepéig tart.22 Metastasio Themisztoklészét és Titus szelídségét, a darabokban rejlő hazafias és felvilágosodott tartalmak miatt (mindkét dráma a felvilágosodott, alattvalóival igazságosan bánó uralkodó példáját, illetve a hazájáért a zsarnok ellen jogosan fellázadó hőst állítja középpontba) a nagy hazafi és lázadó, idősebb báró Wesselényi Miklós mutatta be Kazinczy fordításait felhasználva 1806-ban Erdélyben, illetve indítja még az évben színtársulatait magyarol 21 J. Szauder: Metastasio in Ungheria. — In: Studi in onore di N. Sapegno, vol. ] Г1. Roma 1977. 309-344. 1. 22 Nyerges L.: Kazinczy drámafordításai Metastasiótól. — Гп: Színháztudományi szemle, 1984. 13. 65—81. 1.