Filozófiai Figyelő, 1986 (8. évfolyam, 3-4. szám)

TANULMÁNY - László János: A társas cselekvés megértése

Csoportdinamika A szociálpszichológia harmadik nagy korszaka a csoportdinamikáé volt. A har­mincas évek közepétől a Lewin-iskola nyomán a kutatók zöme olyan csoportjelensé­gek tanulmányozása felé fordult, mint a csoportkonformitás, a kooperáció, a cso­portkonfliktusok, a csoportos döntés, a vezetési stílusok, a kommunikációs hálók, a csoportstruktúra stb. (Ennek a váltásnak az Egyesült Államokban a tudomány belső mozgásából fakadó tényezőkön kívül számottevő oka volt a „társadalmi megrende­lőnek” a kutatások finanszírozásában is kifejeződő igénye, hogy a szociálpszicholó­gia hozzon létre a társadalmi konfliktusok kezelésére szolgáló hatékony eljárásokat. Miként a csoportdinamika vezető helyét az ötvenes évek közepétől elfoglaló attitűd­dinamika prosperitását is — a tömegkommunikációs médiumok, valamint a rokon tudományszakokban [információelmélet, kommunikációelmélet] végbement roha­mos fejlődés mellett — az attitűdváltoztatás révén megvalósítható szociális befolyá­solás igénye támasztotta alá. Vö. McGuire, 1983, Farr, 1981.) Jóllehet Lewin Gestalt-ihletésű mezőelmélete, mely a csoportszituációt dinami­kus erőtérnek fogja fel, és az objektív hatóerők, valamint a szubjektíve észlelt élet­tér közötti különbséget is tekintetbe veszi, nagyvonalú kísérletet tett a meglehetősen heterogén kutatási anyag elméleti rendszerezésére, a területet inkább a dichotóm módon kezelt vagy durván skálázott ad hoc változók tanulmányozásának állapota jellemzi (például egyéni helyzet versus csoporthelyzet; kooperatív helyzet versus kompetitív helyzet; teljesítmény szerinti elosztás versus egyenlő elosztás stb.). Eb­ben a keretben a csoporttörténés résztvevőinek viselkedését a kutató, mint külső megfigyelő a változók mentén kategorizálja, de sem a résztvevők kölcsönös értelme­zési műveletei, sem pedig a megfigyelő értelmezési folyamatai nem váltak vizsgálat tárgyává. Lewin szociális észleléskoncepciója Lewin gondolatai az események jelentésének és a kognitív struktúrának az összefüggéséről, vagyis az a törekvése, hogy a környezeti események jelentését ezek­nek az eseményeknek az akciókkal való pszichológiai kapcsolatához kösse, java­részt kiaknázatlanul maradtak. Mint Lewin (1972) írja, „[...] a pszichológiában egy esemény jelentését akkor ismerjük, ha meghatározzuk pszichológiai pozícióját és pszichológiai irányát. Mark Twain Élet a Mississippin c. írásában a csónak utasai él­vezik a­­kilátást’, a kormányos számára a két hegy V-alakja, amelyet az egyik utas annyira csodál, jeladás, hogy éles fordulatot vegyen, a folyó közepén fodrozódó gyönyörű hullámok pedig veszélyes sziklákat jelentenek. Megváltozott ezeknek az­­ingereknek’ az akciókkal való pszichológiai kapcsolata, s ezért megváltozott a je­lentésük” (149—195. o.). A szociálpszichológia általános módszertani problémáiról írva Lewin megelőle­gezte a szociális megismerés tanulmányozásának kiemelkedő jelentőségét. Felfogása szerint a szociálpszichológia kulcskérdése a viselkedés adekvát megfigyelése, amin nem a fizikai mozgások pontos leírását, még csak nem is különböző pszichológiai változók alá rendelését, hanem a viselkedési aktusok „szociális jelentésének” megva­­ nt

Next