Filozófiai Figyelő, 1986 (8. évfolyam, 3-4. szám)
TANULMÁNY - László János: A társas cselekvés megértése
Csoportdinamika A szociálpszichológia harmadik nagy korszaka a csoportdinamikáé volt. A harmincas évek közepétől a Lewin-iskola nyomán a kutatók zöme olyan csoportjelenségek tanulmányozása felé fordult, mint a csoportkonformitás, a kooperáció, a csoportkonfliktusok, a csoportos döntés, a vezetési stílusok, a kommunikációs hálók, a csoportstruktúra stb. (Ennek a váltásnak az Egyesült Államokban a tudomány belső mozgásából fakadó tényezőkön kívül számottevő oka volt a „társadalmi megrendelőnek” a kutatások finanszírozásában is kifejeződő igénye, hogy a szociálpszichológia hozzon létre a társadalmi konfliktusok kezelésére szolgáló hatékony eljárásokat. Miként a csoportdinamika vezető helyét az ötvenes évek közepétől elfoglaló attitűddinamika prosperitását is — a tömegkommunikációs médiumok, valamint a rokon tudományszakokban [információelmélet, kommunikációelmélet] végbement rohamos fejlődés mellett — az attitűdváltoztatás révén megvalósítható szociális befolyásolás igénye támasztotta alá. Vö. McGuire, 1983, Farr, 1981.) Jóllehet Lewin Gestalt-ihletésű mezőelmélete, mely a csoportszituációt dinamikus erőtérnek fogja fel, és az objektív hatóerők, valamint a szubjektíve észlelt élettér közötti különbséget is tekintetbe veszi, nagyvonalú kísérletet tett a meglehetősen heterogén kutatási anyag elméleti rendszerezésére, a területet inkább a dichotóm módon kezelt vagy durván skálázott ad hoc változók tanulmányozásának állapota jellemzi (például egyéni helyzet versus csoporthelyzet; kooperatív helyzet versus kompetitív helyzet; teljesítmény szerinti elosztás versus egyenlő elosztás stb.). Ebben a keretben a csoporttörténés résztvevőinek viselkedését a kutató, mint külső megfigyelő a változók mentén kategorizálja, de sem a résztvevők kölcsönös értelmezési műveletei, sem pedig a megfigyelő értelmezési folyamatai nem váltak vizsgálat tárgyává. Lewin szociális észleléskoncepciója Lewin gondolatai az események jelentésének és a kognitív struktúrának az összefüggéséről, vagyis az a törekvése, hogy a környezeti események jelentését ezeknek az eseményeknek az akciókkal való pszichológiai kapcsolatához kösse, javarészt kiaknázatlanul maradtak. Mint Lewin (1972) írja, „[...] a pszichológiában egy esemény jelentését akkor ismerjük, ha meghatározzuk pszichológiai pozícióját és pszichológiai irányát. Mark Twain Élet a Mississippin c. írásában a csónak utasai élvezik akilátást’, a kormányos számára a két hegy V-alakja, amelyet az egyik utas annyira csodál, jeladás, hogy éles fordulatot vegyen, a folyó közepén fodrozódó gyönyörű hullámok pedig veszélyes sziklákat jelentenek. Megváltozott ezeknek azingereknek’ az akciókkal való pszichológiai kapcsolata, s ezért megváltozott a jelentésük” (149—195. o.). A szociálpszichológia általános módszertani problémáiról írva Lewin megelőlegezte a szociális megismerés tanulmányozásának kiemelkedő jelentőségét. Felfogása szerint a szociálpszichológia kulcskérdése a viselkedés adekvát megfigyelése, amin nem a fizikai mozgások pontos leírását, még csak nem is különböző pszichológiai változók alá rendelését, hanem a viselkedési aktusok „szociális jelentésének” megva nt