Filozófiai Figyelő, 1993 (14. évfolyam)

EMBER - IDŐ - TÖRTÉNELEM - Fekete László: Idő, átalakulás és történelem

• •EMBER­I IDŐ TÖRTÉNELEM Fekete László IDŐ, ÁTALAKULÁS ÉS TÖRTÉNELEM A világ idői a felvilágosodás kezdetéig Benned mérem lelkem az időt. (Aurelius Augustinus) I. A PROGRESSZIÓ GONDOLATA NÉLKÜLI VILÁGIDŐK (ANTIKVITÁS, KÖZÉPKOR ÉS RENESZÁNSZ) 1­ ­. A vég nélkül ismétlődő történet Az idő fogalma átalakulóban volt a 18. századi ember világképében. Az antikvitás kozmológiai és a kereszténység genezis—parúzia—eternitás időképét kezdték felváltani a történetiség időfolyamának új formái. A cikli­kus, a lineáris és az organikus idő fenomenológiai formái, amelyek az ember tapasztalati világán belül maradnak, a történelemnek egészen másfajta ví­zióját fejezték ki. Ezek az elemi időformák nem tudták létrehozni az ember gondolkodásában évezredes történetiségének képzetét; a nap és éj, az évsza­kok vagy az élő szervezet mintájára elképzelt születés—virágzás—elmúlás időképe nem kapcsolta össze az ember jelenét múltjával, így az élet a na­pok, az évszakok, a születés—virágzás—elmúlás ciklusidejében a világ örök színpadán fellépő és lelépő aktorokkal szüntelenül ismétlődött. Az antikvitás kozmológiai időfelfogásában az emberi cselekvések tör­ténetiségének gondolata hiányzik. Az ember a világmindenség két hatal­mas, kilencezer évet felölelő ciklusidejének kronoszi és zeuszi korszakában él, amelynek során a lélek lerója születésének teljes körét. A kronoszi korszak évezredes ciklusa idején az isten a világ kormányrúdjának fogantyúján tartja .

Next