Magyar Filozófiai Szemle, 1964
4. szám - Figyelő - Jász Géza. Születésének 100. évfordulójára (Molnár István)
FIGYELŐ Jász Géza Születésének 100. évfordulójára A Nógrád megyei Jobbágyi községben 1863. február 12-én született Jász Géza. Középiskolai tanulmányait Pozsonyban és Budapesten végezte az evangélikus gimnáziumban. 1880-ban beiratkozott az egyetemre joghallgatónak, közben könyvvitelt tanult, és 1882-ben Budapesten a Magyar Földhitelintézet könyvelője lett. Első bölcseleti munkája 1893-ban, harmincéves korában jelent meg. Könyve visszhangjáról a Vasárnapi Tjság ugyanez évi 18. számában közölt bírálatából szerzünk tudomást: „Utazásairól már több írást közölt lapokban . . . mint nagyobb szabású mű írója most lép a nyilvánosság elé . . . föllépése figyelemre méltó, mert olyan szak önálló munkásaként mutatja be magát, amelynek nálunk igen kevés művelője van, azok is rendszerint idegen nyomokon járnak, vagy mint fordítók, vagy legfeljebb mint átdolgozók. Jász Géza nem független, különösen külföldi elődeitől, ismeri az irodalmat, de azért sem nem másol, sem nem kompilál, hanem önállóan gondolkodik." Tegyük hozzá, hogy nemcsak külföldi elődeitől tanult. Munkássága szervesen kapcsolódik a magyar haladó gondolkodás hagyományaihoz, eszményképe a „független gondolkozású" Herman Ottó volt. A magyar természettudomány fejlődése a XIX. század utolsó harmadában is élénk. A darwinizmus polémiája idején, az első magyar darwinista, Margó Tivadar állattani kutatásai nyomán, több magyar biológus ér el önálló eredményeket, és éppen Herman Ottó az, aki a levont bölcseleti tanulságok alapján korábbi idealista álláspontját feladva, a materializmushoz közelítő világnézeti álláspontra helyezkedik. Jász Géza az alapvető problémák tekintetében a kor természettudományi és társadalomtudományi képviselői többségének agnosztikus és idealista irányvonalával szemben a kisebbséget alkotó haladó tudósok csoportjáért lelkesedik, hozzájuk csatlakozik. A magyar felvilágosodás, majd az 1848-as forradalom vallás- és egyházellenes gondolkodói előkészítették a talajt a kiegyezés után egyre nagyobb számban jelentkező antiklerikális áramlatok számára, melyekből kiérzik a tudomány tényein alapuló szenvedélyes igazságkeresésen túl a belső vívódás egy korszerűtlen társadalom politikai, erkölcsi, vallási, filozófiai előítéleteivel szemben. Jász Géza új útjait, módszereit keresi ennek a harcmodornak. Figyelmét a természettudományok terén elért felfedezések, a hazai viszonyoktól eltérő társadalmi berendezkedések és változásaik kötik le, melyekkel külföldi utazásai során ismerkedik meg sokoldalúan és részleteiben. Az alapvető tudományos, világnézeti, illetve filozófiai kérdések tekintetében vallott nézetei visszavezethetők az általa tanulmányozott, nagyra becsült és idézett tudósok, írók tanításaira. A természettudományok terén P. S. Laplace kozmogóniai hipotézise, I. Newton mechanikai alaptörvényei, Ch. Darwin származástani elmélete, E. Haeckel biogenetikai alaptörvénye hatottak rá elsősorban. Társadalomtudományi kérdésekben alapvetően A. Comte pozitivista tanait alkalmazza. A korszak magyar filozófusainak java része, a korszak uralkodó filozófiai iskolájának, a pozitivizmus hatása alá kerülve, megelégszik a filozófiatörténet művelésével, ismeretelméleti és metodológiai problémák öszszegezésével. Jász Géza túlhaladja a pozitivizmus kereteit, és a francia materialisták, elsősorban D. Diderot nyomdokain a materializmus irányában fejlődik, Hegelből a dia- Jász Géza könyv alakban, önálló kiadványként megjelent munkái. A fejlődés törvényei különös tekintettel a társadalmi gazdasági életre. Athenaeum, 1893. 328 p.; Az igaz, a jó és a szép eszméje. Rényi K. kiad. 1910. 50 o.; A sejt, mint a fejlődés alapformája. Franklin, 1911. 129 p.; A vallás filozófiája. I. köt. A vallás alapelemei. Franklin, 1915. 129 o.; Az én könyvem. Társadalmi lexikon. Adorján Testv. kiad. 1927. 236 o.; A világ egyensúlyának törvénye. Élet Ny. 1935. 63 o. 2 Jász Géza levele Herman Ottóhoz. Az MTA kézirattára Ms 268.