Magyar Filozófiai Szemle, 1975
3–4. szám - Pozsgay Imre: A filozófia néhány kérdése a XI. kongresszus után
nagy jelentőségű dokumentuma az egész nép programja mind a cél, mind az eszközök vonatkozásában. Mielőtt azt vizsgálnánk, hogy a programnyilatkozatban megfogalmazott célhoz vezető úton milyen filozófiai problémákkal találkozhatunk, egy — a párt gyakorlatával szorosan összefüggő — metodológiai szempontot is figyelembe kell vennünk. Azt ugyanis, hogy a párt fő politikai irányvonalához nemcsak a világnézeti-ideológiai alapelvek és a célok tartoznak, hanem az alkalmazott módszerek is. Mindenekelőtt az a jól bevált módszer, amely a társadalom irányításában, a párt és a tömegek, a párt és más szervezetek kapcsolatában a meggyőzést tartja a legalkalmasabbnak a kitűzött célok eléréséhez. E módszer alapján a napi és közeli tennivalók a távolabbi célokkal szerves egységet alkotnak úgy, hogy cselekvés közben a párt a tömegek mindennapi szükségleteit összeegyezteti a társadalmi haladás távlati szükségleteivel, így a tömegek közvetlen tapasztalataikban győződhetnek meg arról, hogy a jövőre irányuló nagy vállalkozások nem a ma embere ellen, hanem érte valók. A fejlődést szolgáló célok a tömegek szükségleteire és érdekeire épülnek, mindenekelőtt arra a társadalmi tényre, hogy a társadalmi haladáshoz kapcsolódó érdekek legmagasabb fokon napjainkban is a munkásosztályban s pártjában tudatosulnak. A pártnak jól kell ismernie a társadalmi viszonyokat, az emberek törekvéseit és a tömegekben megérlelődött feladatokat. Úgy kell haladnia a társadalom élén, hogy a tömegekkel ne lazuljanak meg a kapcsolatai, ellenkezőleg: fejlődjön tovább a társadalom egysége. A párt, miként az elmúlt közel két évtizedben, a jövőben is képes megfelelni ennek a követelménynek, mert eszmei, politikai és szervezeti egysége, helyes marxista-leninista irányvonala, s ezen az alapon a jobb- és baloldali elhajlással vívott kétfrontos harca, tagságának fegyelme és felelősségtudata, a valóság kérdéseire adott helyes válaszai megadják a szükséges meggyőző erőt. A párt politikai gyakorlatában érvényesülő nagy realitástudat, realitásérzék és a tömegekkel való eleven kapcsolata a biztosíték arra, hogy cselekedeteinket nem elvont ideálok, „kellek" vezetik, s az elmélet iránti fogékonyság felvértez az ellen a panglossi szemlélet ellen, amely a létező világnál jobbat, az elért jelentős eredményeknél még jelentősebbeket, még nagyobb fejlődést nem ismer. A programnyilatkozat nem praktikus instrukciók, de nem is dogmák gyűjteménye, amelyben egy feltételezett, kívánt elvont cél alapján retrospektíve tervezték meg a célhoz vezető utat, feladatokat. Pártunk programja a marxizmus—leninizmus általános elvei alapján, az eddigi gyakorlat és annak tudatos megismerése alapján keletkezett célmeghatározás, amely kijelölte a célhoz vezető út nyomvonalát is. Ez feltételezi, hogy cselekvés közben további gyakorlati és elméleti problémák keletkeznek, s közben módosulhat a kijelölt nyomvonal is. Az új pártprogram tehát elméleti program is, részben azért, mert megoldandó elméleti problémákat vet fel, részben pedig azért, mert elméletileg is tudatosított gyakorlatot, s ezáltal a gyakorlat szerves részét képező elméletet igényel. Célunk a fejlett szocialista társadalom megteremtése. A programnyilatkozat ezt a célt így határozta meg: „A következő 15—20 évben az a feladat áll előttünk, hogy tovább haladjunk a szocializmus építésének útján, fejlett szocialista társadalmat teremtsünk hazánkban, s így közelebb jussunk történelmi célunkhoz, a kommunizmushoz."1 1 „A Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa", Kossuth 1976, 197.