Magyar Filozófiai Szemle, 1976

4. szám - Hankiss Elemér: Az igazságosságról (A társadalmi együttélés egyik sarkalatos, de ellentmondásos értékéről)

nak egyébként évezredes hagyománya van; másképp határozták meg az igaz­ságosságot minden korban, minden társadalomban, minden társadalmi réteg­ben, olyannyira, hogy értelmezéseinek e sokféleségét és történeti változékony­ságát látva sokan hajlanak arra, hogy az „igazságosságnak" mint valamely többé-kevésbé meghatározható jelentést hordozó fogalomnak még a létét, létjogosultságát is kétségbe vonják. Véleményem szerint tévesen. Mert sok­féleségük ellenére is van a történelem folyamán kialakult igazságosság-megha­tározások túlnyomó többségének egy közös magja, közös logikai váza. Ha ugyanis alaposabban megvizsgáljuk a különböző korok és társadalmak igaz­ságosság-értelmezéseit — s az alábbiakban kísérletet teszünk majd erre —, kiderül, hogy egy-egy ilyen igazságosság-koncepció voltaképpen nem más, mint az értékek cseréjének, illetve pontosabban, az emberek által egymásnak, illetve a közösségnek adott értékek („teljesítmények") és az értük viszonzásul kapott értékek („jövedelmek") cseréjének az a sajátos arányrendszere, amelyet az adott közösség természetesnek tart vagy legalábbis elfogad.2 A történelem folyamán kialakult igazságosság-fogalmak túlnyomó többségé­nek ugyanaz tehát a logikai szerkezete, de ahány, annyiféle a konkrét tartalma. Mert ahány közösség, annyiféleképpen határozza meg a számításba veendő értékek együttesét és cseréjük elfogadható, természetes, majd később — az emberi-társadalmi tudat fejlődésének egy bizonyos fokán — már „igazsá­gosnak" nevezett és érzett arányát. Az egyik a fizikai, a másik a szellemi mun­kát helyezi magasabbra az értékek hierarchiájában. Az egyik kisebb, a másik nagyobb fontosságot tulajdonít a kifejezetten munkajellegű teljesítmények mellett az erkölcsi, magatartásbeli teljesítményeknek. Az egyik elsősorban a jelenbeli teljesítményeket veszi figyelembe, a másik a múltbeli teljesítmények, múltbeli érdemek jelenbeli érvényét is elismeri és jutalmazza, és így tovább.3 Arról, hogy a különböző társadalmakban hogyan alakult ki a közösség tagjai-csoportjai közt a különféle értékek, a különféle „teljesítmények" és Bertrand De Jouvenal: „The Ethics of Redistribution", 1951.; Carl J. Friedrich — John W. Chapman, eds.: „Justice", 1963.; Georges Gurvitch: „L'idée du droit social", 1932.; H. Kelsen: „Reine Rechtslehre", I960.; H. Marcus: „Metaphysik der Gerechtigkeit", 1947.; Charles Perelman: „The Idea of Justice and the Problem of Argument", 1963.; Peschka Vilmos: ,,A modern jogfilozófia alapproblémái", 1972.; J. Pieper: „Über die Gerechtigkeit", 1953.; G. Radbruch: „Rechtsphilosophie", 1950.; John Rawls: „A Theory of Justice", 1971.; Nicholas Rescher: „Distributive Justice", 1966.; W. D. Ross: „Founda­tions of Ethics", 1939.; W. G. Runciman: „Relative Deprivation and Social Justice", 1966.; R. M. Titmuss: „Income Distribution and Social Change", 1962. — Az első hat fejezetben a kölcsönösségen alapuló teljesítményelvvel foglalkozom; a hetedik fejezetben vonok be a vizsgálatba további két igazságosság-elvet. 2 Ennek az „arányrendszernek" a meghatározása az igazságosság kérdéskörével fog­lalkozó szakirodalom egyik legfőbb gondja és feladata. Lásd ezzel kapcsolatban Nicholas Rescher idézett művét, illetve Karen S. Cook tanulmányát, amelyben számba vesz néhány fontos elméletet ezzel az arányrendszerrel kapcsolatban, pl. G. C. Homans, illetve J. S. Adams „justice rule" meghatározását, J. Berger, M. Zelditch és mások „re­ferential structure" meghatározását és így tovább. (Karen S. Cook: Expectations, Evaluations and Equity; „American Sociologial Review", 1975/3, 372 — 388. Az idézett szerzők munkáinak bibliográfiai adatait lásd a 387., 388.) 3 A különböző társadalmak értékrendjének összehasonlító vizsgálatával évtizedek óta foglalkozik a kulturális antropológia, a legutóbbi egy-másfél évtizedben azonban már összehasonlító szociológiai felmérések is készültek. Lásd például a H. Cantril által szer­vezett nagy nemzetközi vizsgálatot (H. Cantril: „The Pattern of Human Concerns", 1965), — vagy Erik Allardt híres „skandináv vizsgálatát": „About Dimensions of Welfare. An Exploratory Analysis of a Comparative Scandinavian Survey", 1973. 536"

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék