Magyar Filozófiai Szemle, 1976

4. szám - Hankiss Elemér: Az igazságosságról (A társadalmi együttélés egyik sarkalatos, de ellentmondásos értékéről)

a rendelkezésre álló javakból. A teljesítménnyel arányos jövedelem elve azon­ban, ennek ellenére, csírájában már itt is megjelent. Egyrészt negatíve, úgy, hogy mivel a közösség tagjaival szemben a legfőbb elvárás a közösségi szellem ápolása, a közösségi kötelékek erősítése volt, azt, aki nem felelt meg ennek az elvárásnak, aki nem teljesítette ezt az alapvető kötelességét (pl. azzal, hogy nem tett eleget ajándékozási kötelezettségeinek), azt szankciókkal illették, nevetségessé tették vagy akár kitaszították a közösségből, vagyis megvonták tőle a közösség rendelkezésére álló javakat. A teljesítménnyel valamifélekép­pen arányos jövedelem elve jelentkezett másrészt abban, hogy a nagyobb tel­jesítményért, például a nagyobb vadászzsákmányért nem járt ugyan nagyobb rész a vadásznak a zsákmányból (el kellett ajándékoznia a javát, s az antro­pológusok föltételezése szerint mindennapos gyakorlat volt, hogy a jó vadász „többet dolgozott kevesebb élelemért",­ de járt érte megbecsülés, presztízs, tekintély, sőt, esetleg vezetői szerep is; ezekkel a szociális és erkölcsi, vagyis a közösséget összetartó értékekkel jutalmazták e primitív közösségek a nagyobb teljesítményt. Arra vonatkozólag sok adatunk van, hogy a teljesítmények és jövedelmek aránya eleinte nagyon esetleges és változékony volt, s csak fokozatosan, a fej­lődés évezredei során szilárdult meg.­ Még ma is megfigyelhető dél-amerikai, ausztráliai vagy polinéziai hordákban, hogy mennyire bizonytalan a horda­főnök hatalma, mennyire a pillanatnyi helyzettől, évszaktól, teendőktől, a horda pillanatnyi szükségleteitől, a főnök képességeitől, sikereitől és kudarcai­tól függ az, hogy hogyan alakul a főnök és a horda tagjai közt az egymásnak nyújtott értékek aránya. Többé-kevésbé önkéntes „megegyezésről" volt szó, írja például Lévi-Strauss a nyambikvara indiánokról, amelyet mindkét fél fölmondhatott, s amely nem volt egyéb, mint „a főnök és társai közt levő ajándékozási viszony. . . A főnök hatalommal rendelkezik, de kötelező szá­mára a bőkezűség. Kötelességek hárulnak rá, de több feleséget is tarthat, ő és a csoport között olyan egyensúly létesül, amelyet ajándékok és kiváltsá­gok, szolgálatok és kötelezettségek újítanak meg szüntelenül."­ Itt még tehát kiforratlan, cseppfolyós, s csak ideig-óráig jön létre a „társadalmi szerződés" (a szakirodalomban manapság újra sokat emlegetett társadalmi szerződés, az egyik kurrens értelmezés szerint ugyanis nem más, mint az említett értékará­nyok fokozatos kialakulása és megszilárdulása),­ amely később, már a szeg 6 E. R. Service, i. m. 41. 7 Marx egy más kontextusban, ahol azt elemzi, hogyan alakulnak ki a csereértékará­nyok a dolgok, illetve „használati értékek" állandósuló cseréjének során, a következő­ket írja: „A dolgok mennyiségi csere viszonya eleinte teljesen véletlenszerű . . . Közben az idegen használati tárgyak iránti szükséglet fokozatosan megszilárdul... A szokás megrögzíti őket mint értéknagyságokat." (A tőke. I., MEM 23, Kossuth, Budapest 1967, 89.) 8 Claude Lévi-Strauss: „Szomorú trópusok", Budapest 1973, 358., lásd továbbá 345 — 360. 8 Az igazságosság-elméleteken belül külön iskolát képeznek azok, amelyek az igazságos­ság fogalmát egy így meghatározott hajdani, vagy elméletileg föltételezhető, társadalmi szerződés fogalmával kötik össze. A klasszikusok közül Kant igazságosság-elmélete a legfontosabb. Az újabb keletű munkák közül John Rawls-nak, a Harvard Egyetem filozófiaprofesszorának „A Theory of Justice" c. monográfiája a legmarkánsabb kifej­tése e teóriának. — Van a szakirodalomban a társadalmi szerződésnek egy másik értel­mezése is. E szerint az értelmezés szerint a társadalmi szerződés megkötése nem azt jelen­ti, hogy a közösség megállapodik a javak cseréjének egy bizonyos arányrendszerében.

Next