Magyar Filozófiai Szemle, 1978

1. szám - Fehér Ferenc–Heller Ágnes–Márkus György–Vajda Mihály: Feljegyzések Lukács elvtársnak az Ontológiáról 1968–1969.

FELJEGYZÉSEK LUKÁCS ELVTÁRSNAK AZ ONTOLÓGIÁRÓL* FEHÉR FERENC-HELLER ÁGNES­MÁRKUS GYÖRGY-VAJDA MIHÁLY ELŐSZÓ A „FELJEGYZÉSEKHEZ" I. Mikor úgy döntöttünk, hogy nyilvánosság elé bocsátjuk azokat a kommentárokat, amelyeket barátunk és tanítómesterünk, Lukács György számára készítettünk Zur Ontologie des gesellschaftlichen Seins című munkája kéziratának végső elolvasásakor, és együttesen újra áttanulmányoztuk a Feljegyzések Lukács elvtársnak az Ontológiáról (továbbiakban: Feljegyzések) szövegét, azonnal kitűnt, hogy a szöveghez — különböző okokból — kollektív előszót kell írnunk. Ezek közül — nem fontossági sorrendben — az első a szükségesség, hogy a széles körben kommentált, de teljes terjedelmében alig ismert mű keletkezéstörténetével kapcsolatban néhány vázlatos megjegyzést tegyünk.­ 1961 végén vagy 1962 elején, tehát akkor, amikor Die Eigenart des Aesthetischen című nagy munkája I. kötetének német kézirata elkészült, Lukács György szinte haladék nélkül hozzálátott egy másik kedvenc ifjúkori terv, etikája előkészítéséhez. (Ifjúkori tervek öregkori realizálásáról beszélünk, és azt hisszük, joggal. Mert ahogy a heidelbergi kéziratok olvasói minden bizonnyal felfedezik — a marxista világnézet alapjaira helyez­kedés aktusának a korábbi koncepciót átrendező jellege ellenére — az öregkori művel való kontinuitást, úgy tűnik világosnak Lukács minden ismerője számára, hogy végső soron a Szellemi Tudományok Szabadiskolájában tartott etikai előadások célkitűzésének folytatá­sával, a modern világkorszak radikális etikájának megírásával állunk itt szemben, termé­szetesen az „átrendező aktust" ismét beleszámítva.) Rendes munkamódszeréhez híven, mindenekelőtt a kérdéskör klasszikusait olvasta újra, belőlük készített részletes jegy­zeteket, és már a munkának ebben a fázisában, vagyis 1962 második felében, mind sürgetőbben merült fel benne az a gondolat, hogy az Etika elé (melynek provizórikus címét beszélgetésekben gyakran így adta meg: Die Stellung der Ethik im System des menschlichen Handelns) egy előszót vagy nagyobb terjedelmű első fejezetet kell írnia, mely megfogalmazná a társadalmi lét ontológiai „alapjellemzőit", minthogy a „tradicio­nális" marxista filozófiai rendszerezésre nem tudja alapozni etikai koncepcióját. Mind a szükségességet, mind annak okát előttünk, és természetesen mások előtt is, több ízben világosan kimondta. 1963 tavaszán ezt a nagy dinamikával induló munkát egy olyan katasztrófa szakította meg, melynek hatásai és belső megpróbáltatásai még Lukács másik, őt a szakadék szélére .Megjelent a „Telos" 1976/29. számában. Folyóiratunk a szerzők írásában foglalt nézetek elemzé­sére és kritikájára a későbbiekben még visszatér.­­ Hangsúlyt fektetünk megjegyzéseink vázlatos jellegére. Valamennyi adatot emlékezetből rekonstruáltuk; filológusok későbbi kutatásaira vár az a feladat, hogy a bőséges Lukács-levelezés alapján a mű pontos keletkezéstörténetét rekonstruálják.

Next