Magyar Filozófiai Szemle, 1986
3–4. szám - Boros Gábor: Spinoza reménytelen reménye (Autonómia-igény és rendszer-akarás)
SPINOZA REMÉNYTELEN REMÉNYE (Autonómia-igény és rendszer-akarás)* BOROS GÁBOR ,,Csak a reménytelenek kedvéért adatott nekünk a remény." (W. Benjamin ) I. KETTŐS REMÉNY FOGALOM Aki a remény fogalmának spinozai értelmezését akarja rekonstruálni, annak látszólag nincs nehéz dolga. Spinoza több helyen is meglehetős világossággal fejti ki ezzel kapcsolatos nézeteit. Ezek szerint a remény: (1) állhatatlan gyönyör, amely olyan (2) múlt- vagy jövőbeli dolog ideájából keletkezik, (3) amelynek kimeneteléről nem tudunk bizonyosat. Ennek alapján értékelése negatív: „Minél jobban törekszünk tehát az ész vezetése szerint élni, annál jobban törekszünk arra, hogy kevésbé függjünk a reménytől [. . .]". T. E. Wren3 — akinek kiindulópontja az a már szinte filozófiatörténeti közhelynek számító tétel, mely szerint Spinoza rendszere szélsőségesen racionalista panteizmus — a remény elvetését annak kettős „vétkével" indokolja. A remény „metafizikai vétkének" minősül, hogy lényege szerint össze van kapcsolva a metafizikai értelemben vett tökéletesség alacsonyabb szintjével. Aki reménykedik valamely eljövendő dolog bekövetkezésében, az ugyanakkor fél attól, hogy esetleg nem a remélt dolog, haneim annak ellentettje következik be. „Nincs remény félelem nélkül, sem félelem remény nélkül." A félelem pedig olyan szomorúság-tapasztalatokon alapul, amelyeket a remélt dolog ellentettje idézett elő. Ám a szomorúság definíció szerint nem más, mint az „ember átmenetele a nagyobb tökéletességről a kisebb tökéletességre".5 * Az általam használt kiadás Spinoza műveinek máig legjobbnak tartott kritikai kiadása: Spinoza Opera. Im Auftrag der Heidelberger Akademie der Wissenschaften, herausgegeben von Carl Gebhardt. Carl Winters Universitaetsbuchhandlung, Heidelberg 1926, I—IV. Bd. (a jegyzetekben: Opera). A ma használatos magyar fordítások alapkiadása ezzel ellentétben a következő: Benedicti de Spinoza Opera quotquot reperta sunt, recognoverunt J. van Vloten et J. P. N. Land, Hagae Comitum 1895. Az Értekezés szövegét saját fordításomban, a Rövid tanulmányi, az Etikai és a Metafizikai gondolatokés Szemere Samu (kis mértékben módosított) fordításában idézem. 1 Etika 111/18. 2. megjegyzés; Opera II/155, 8—10; 1. még Etika 111/12—13. ind. meghat.; Opera 11/194, 8—16 2 Etika IV/47; Opera 11/245, 31 3 Т. E. Wren: „Is hope necessary evil?" in: Journal of Thought 7 (1972), 67—76. o. 4 Etika III/50. megjegyzés; Opera 11/178, 11 s Up. III/3. ind. meghat.; Opera 11/191, 1—2