Magyar Filozófiai Szemle, 1986

5–6. szám - Siklós Zsuzsa: Schmitt Jenő Henrik és az ideális anarchizmus

A XIX. század végén Stirner gondolatai az érdeklődés középpontjába kerültek. A társadalomtól való elfordulás, az individualizmus erősödése összefüggött a kapitaliz­mus első konszolidációs szakaszának lezárulásával, a kispolgárság tömeges elszegé­nyedésével, proletarizálódásával. A Stirner által hirdetett „egoizmus" talajra talált. A kapitalista társadalom intézményi és jogi formáiból való kiábrándulás megteremtette a lehetőségét a stirneri reneszánsznak, mely 1906-ban — születésének 100. és halálának 50. évfordulóján — csúcsosodott ki. Individualista propagandacsoportok alakultak, melyek Stirner gondolatait hirdették. Az anarchizmus elméleti rendszerében a stirneri eszmék indították el az egyén és a társadalom viszonyának vizsgálatát, azonban ez az elmélet tiszta formájában még az individualista anarchistáknál sem lelhető föl. Az anarchizmus hirdetői magukévá tették azonban Stirner állam- és intézmény­ellenességét. Proudhon a stirneriánusoktól szociális látásmódjában különbözik. Ő is az egyént helyezi előtérbe, de az új társadalmat föderációk és kommunák lépcsőzetes rendszereként képzeli el, amelyben egyedül bontakozhat ki úgymond az egyéni szabadság. Az általa elképzelt társadalom alapját a kölcsönösségen alapuló termelőszövetkezetek és a magántulajdon általánossá­ tétele teremtené meg. Proud­hon, Stirnerrel szemben, az egyén teljes kibontakozásához vezető utat társadalmi összefogás útján képzelte el — tehát az elszigetelt egyén belső lázadásától a közösségi összefogásig jutott, amelynek a tekintély ellen kell irányulnia. Ez az anti-autoritárius alapgondolat, mely Proudhon rendszerében kristályosodott ki, szerezte meg számára az „anarchizmus atyja" címet. Proudhontól eredeztethető az a szindikalizmus és anarchoszindikalizmus is, mely, az anarchizmus határát átlépve, a szakszervezeti formákban (általános sztrájk) olyan intézményt lát, amelyből a jövő szabad társadalma megszülethet. Az anarchizmus elméletében és gyakorlatában Bakunyin föllépésével következik be lényeges változás. Ez a változás kétirányú: az individualizmus helyébe a kollektiviz­mus lép, s az elmélet határát átlépve a­ munkásmozgalomba kíván bekapcsolódni. Bakunyin, elméletének kialakítása során, fölhasználta elődeinek (Stirnernek, Proud­honnak) filozófiai föltevéseit, s ennek alapján eljutott odáig, hogy minden társadalmi probléma az állam létéből fakad, ezen azonban nemcsak a polgári államot értette. Véleménye szerint a tulajdont az állam hozta létre, így ha az államot megszüntetik, megszűnik a magántulajdon, a kizsákmányolás alapja. Stirnerrel és Proudhonnal szemben nem az egyéni tulajdont, a kistulajdonosok szövetségét hirdette, hanem a kollektív tulajdont. A társadalom útját egy — alulról fölfelé építkező — föderatív közösségben jelölte ki. Bakunyin a következőkben foglalta össze elméletét: „Béke, szabadság és boldogság minden elnyomottnak. Háború — minden sanyargató és fosztogató ellen. A tőkék, gyárak, munkaeszközök és nyersanyagok teljes visszaszolgáltatása a dolgozók társulásainak; a föld azé, aki saját kezével megműveli. Egyenlőség mindenki számára különbség nélkül, a fejlődés, nevelés és művelődés összes eszközei mindenki számára, és egyenlő lehetőség arra, hogy munkájából éljen. A Társadalomnak alulról felfelé

Next