Magyar Filozófiai Szemle, 1990

3–4. szám - Dokumentum - Karácsony Sándor: A cinikus Mikszáth – „A magyar észjárás” című mű ismertetése (autoreferátum) (Lendvai L. Ferenc jegyzeteivel)

túlságos jóltartástól. Wenn's dem Esel zu gut geht, geht er auf's Eis tan­ zen: a szamár nem megy valóban táncolni a jégre, ha jól megy dolga, csak sok olyan logikátlan, felesleges, botor cselekedetet halmoz, amilyen az volna, ha jégre menne táncolni. Itt a kép szemléletes ugyan, de elvont. Állításun­kat igazolja az is, ha összegyűjtjük egyetlen primitív fogalomnak (all, stare, stehen) összes képeit /290—310. oldal/, s összehasonlítjuk a magyar képeket az indogermán képekkel; két tanulságot is nyerünk. Az indogermán képvilág következetesen szegény elsődleges szemléletekben és gazdag logikai kategóriákban, elvonásokban, spekulációban, a magyar elsődleges szemlélet pedig a gondolkozás legfilozófiaibb kategóriáiba is feljut s mindvégig meg­őrzi ősi képi erejét. Ugyanezt az eredményt szolgáltatja két népies író, a német-osztrák P. Rosegger és a magyar Mikszáth nyelvének, szókincsének és stílusának gondos egybevetése is /310—321. oldal/. A magyar nyelv — mint a magyar esztétikumok szimbólumrendszere — szin­tén válságba jutott tehát. A magyar költő vagy vulkánszerűen hányja ki magá­ból az ősszépségek lávatömegét, akkor a sorsa mártírsors. Vagy, ha gyöngébb egyéniség, elfogadja eszközül a magyar szofokrácia köznyelvét, akkor alkotá­sai válnak menthetetlenül efemer jellegűekké. Mit tegyünk? Nem szabad elhinnünk, hogy kultúra nyelv nélkül lehetséges. Szofokráciánk fordításnyelve nem nyelv. Tehát kultúrája sem igazi kultúra. De nem szabad hinnünk azt sem, hogy nincs nyelvünk. A nép nyelve az igazi magyar nyelv. Van tehát igazi kultúránk, a nép XVII. századi formájú kultú­rája. Nem halott nyelv és nem halott kultúra ez, csak kissé visszamaradt mindkettő, de mihelyt azért közeledik szütokráciánk kultúrájából hozzájuk, hogy általuk újuljon meg, ez a csodás megújhodás valóban végbe is megy. Ez történt a XIX. század elején az irodalomban Petőfi, Jókai, Arany költészeté­ben, a politikában Kossuth koncepciójában, s ez történik napjainkban zenei téren Bartók és Kodály zenefolklór-kutatásaiban egyfelől, alkotómunkájukban más oldalról. Bartók és Kodály teljesítménye a kultúra egyetlen területén sem lesz számunkra meggazdálkodható. Ők az európai zenei kultúra birtokában és fegyverzetével lemerültek a nép zenei világába, hűségesen feljegyeztek minden ott találhatót, becsületesen kielemezték és leírták a talált anyag zenei nyelvét, végül elfogadták ezt a nyelvet a magyar zene anyanyelvéül, és a maguk magasrendű zenéjét ezen a nyelven kezdték kifejezni. A hatás leírha­tatlan volt. Euramerika azonnal felfigyelt erre a zenére, s elfogadta azt elsőrangú euram­erikai zenének, s fémjelezte is olyanná. A magyar nép is azonnal ráismert majdnem elfelejtett ősi muzsikájára, s ma már az országban szerte éneklik a Kodály-gyermekkórusok darabjait. Az iskolai zenei oktatás.

Next