Magyar Filozófiai Szemle, 2005

1–2. szám - Tanulmányok - Danyi Róbert: A tulajdonnév kettőssége

A TULAJDONNÉV KETTŐSSÉGE. KRIPKE A TULAJDONNEVEK JELENTÉSÉRŐL DANYI RÓBERT Bevezetés A tulajdonnevek jelentésével kapcsolatban Gottlob Frege fogalmazta meg az újkori nyelvfilozófia meghatározó téziseit, melyeket többek között Bertrand Russell és John Searle nézeteivel együtt ma a nevek leíró elméleteként tartanak számon. Ezt az elméletet kritizálja Saul Kripke, amikor a Naming and Necessifi­ben (Kripke 1972/80)­ amellett érvel, hogy a tulajdonnevek merev jelölők, a leírások pedig nem. Némileg leegyszerűsítve két ellentétes meggyőződésről beszélhetünk: az egyik szerint — idetartoznak a nevek leíró elméletét vallók — van a tulajdon­névnek jelentése (és az megadható leírással), a másik szerint nincs — ide szokás Kripkét is sorolni. Frege klasszikus tanulmányában, a Jelentés és jelöletben (Frege 1892/2000) az azonossági állítások és a jelölet nélküli tulajdonneveket tartalmazó mondatok értelmességének problémái adták azt az elméleti kiindulópontot, amelyből a vita származtatható. Saul Kripke kritikája egyenesen a nevek leíró elméletét célozta, szándéka szerint kimutatva, hogy a nevek jelentése nem azonosítható egy leírás, vagy leírások egy halmazának jelentésével. Kripke tulajdonképpen nem állítja, hogy a tulajdonneveknek ne lenne jelentése, a fogalom egy bizonyos értelmében, csak annyit mond, hogy egyes nyelvhasználati tények miatt nem helyes a tulajdonnevek jelentését valamely azonosító kritériumnak megfeleltetni. Kripke bizonyos tekintetben tovább megy.­ ­ Az oldalszámok a továbbiakban minden olyan hivatkozásnál, ahol két évszám van, a második évszámmal jelölt kiadásra vonatkoznak.

Next