Magyar Filozófiai Szemle, 2005

1–2. szám - Tanulmányok - Danyi Róbert: A tulajdonnév kettőssége

2.1 A nevek leíró elmélete A nyelvben elkülöníthető különféle használatú kifejezések közül az egyik legkülönlegesebb a tulajdonnév. Mit tud kezdeni egy elvárása­inknak megfelelő jelentéselmélet a tulajdonnevekkel? A problémát jól szemlélteti az azonossági állítások analitikus vagy szintetikus voltának kérdése. Először is fel kell tennünk a kérdést: mit fejez ki a következő mondat? a­b­b­a­k a között? Kell lennie különbségnek, hiszen azok az állítások, amelyekben az egyenlőségjel két oldalán különböző nevek vannak, kifejeznek olyan információt is, amelyet a második alakú állítások nem. Ha ez az információ pusztán a jelölésre vonatkozna (ahogy Frege még a Fogalom­írásban [Frege 1879/2000] állította), a mondat analitikus lenne, márpedig az ilyen alakú mondatok esetenként tudományos felfedezéseket fogalmaznak meg. Ezért az iyen mondatokkal kifejezett állítások szintetikus ítéletek arról, hogy egy objektum, amelyet a vonatkozó azonossági állítás belátását megelőzően két különböző dolognak hittünk, valójában egyetlen dolog. Ez a gondolatmenet vezette a Jelentés és jelölet című tanulmányában Fregét arra, hogy a jelek kapcsán a jelöleten kívül feltételezzen valamit, ami az a , b alakú mondatok kognitív értékét kifejezi. Ezt az információt az a és b jelek jelentései hordozzák. Egy jel jelentése pedig „a meghatározás módját foglalja magában" (Frege 1892/2000,120): a jelnek az a tulajdonsága, ami által jelölete meghatározódik, az a mód, ahogyan a jel jelöl. Ez a jelentés­fogalom a nyelvi jelentés mindkét fent leírt aspektusát magában Egy dolog azonosságát önmagával? Két jel azonosságát? Ha az azonosság pusztán a jelöletekről szól, és egy objektum önmagával való azonosságát állítja, mi a különbség a fenti mondat és 4­ 2.

Next