Finnugor Világ, 2000 (5. évfolyam, 1-4. szám)
2000-12-01 / 4. szám
30 Finnugor Világ, 2000. december Ágyúval verébre 1998-ban jelent meg Rédei Károly Őstörténetünk kérdései. A dilettáns nyelvhasonlításról című írása a Budapesti Finnugor Füzetek 10. köteteként (a továbbiakban: BUFF). Az előszó szerint a füzetecske egy nagyobb kötet ötödik fejezetének részleteit tartalmazza, s ígérete szerint a teljes mű még ugyanabban az évben megjelenik. Valóban 1998-as évszámmal, de 1999 januárjában jelent meg a Balassi Kiadónál, a Magyar Őstörténeti Könyvtár 11. köteteként Rédei Károly Őstörténetünk kérdései című műve (a továbbiakban: MOK). Mielőtt a két (de tulajdonképpen egy) műről szólnék, a két kiadvány közötti eltérésekre hívnám fel a figyelmet. Mivel a BUFF a MOK-nek csak egy része, célszerű a MOK felől kiindulni. A kötetet a Bevezetés és Domokos Péter előszava (E könyv keletkezéséről) nyitja meg. Ezek rövidítve, fordított sorrendben szerepelnek a BUFF-ban is. Az első fejezet négy oldal terjedelemben ismerteti az uráli népeket. A terjedelem szűkös volta miatt tulajdonképpen csupán a finnugor népek felsorolásáról van szó, néhány adattal (lélekszám, lakóhely stb.) kiegészítve. A második fejezet az Őshaza és alapnyelv (őstörténeti kérdések) címet viseli, és 11 oldal terjedelemben a különböző őshazaelméleteket ismerteti. Kitér a nyelvrokonság és az antropológiai rokonság kapcsolatának kérdésére, bemutatja a nyelvészeti paleontológiai módszert, illetve közread két családfamodellt. A harmadik fejezet, az A magyar nép kialakulása (etnogenezise) négy (de inkább három!) oldal terjedelemben a magyarság történetét foglalja össze az ugor egységből való kiválástól a honfoglalásig. A negyedik fejezet címe A magyar nyelv helye a finnugor nyelvek között. Ez a korábbiaknál terjedelmesebb, 14 oldal. A fejezet a magyar nyelv finnugor eredetét bizonyító ismereteinket foglalja össze, rendkívül tömören. Aki ezekkel az ismeretekkel rendelkezik, az nagyra értékelheti ezt a frappáns és lényegretörő összefoglalást. Aki azonban korábban nem foglalkozott alaposabban finnugrisztikai kérdésekkel, valószínűleg értetlenül áll a számára semmitmondó adatok, példák előtt. Ez különösen a hangtani részre igaz. Az ötödik fejezet az A nyelvészeti dilettantizmus kritikája címet viseli (65 oldal!), és lényegében azonos a BUFF tartalmával. A BUFF-hoz képest a következő kiegészítések történtek: a török-magyar rokonításról szóló alfejezetek közé bekerült a török-magyar kapcsolatokról, a tipológiai egyezésekről, az ugor-török háborúról szóló rész; a magyar-török (-hun, -szkíta) rokonításokról szóló fejezetből a BUFF csak a Kiszely István műveiről szóló részt tartalmazza, a MOK bőven hoz más példákat is; a sumer-magyar rokonításról szóló fejezetből a BUFF csak egy rövid részletet közöl (az alapvető nyelvtani eltéréseket), ezzel szemben a MOK tartalmazza a sumerok történelmének rövid összefoglalását, egy tömör sumer nyelvtani vázlatot, továbbá részletesen tárgyalja a „sumerológusok” műveit. Az Őstörténet és magyar vallás-alapítás alfejezet, valamint a Függelék (itt Rédei a kézirat lezárása után kezébe került munkákról szól) a BUFF-ban és a MOK-ben megegyezik.