Finnugor Világ, 2001 (6. évfolyam, 1-4. szám)
2001-04-01 / 1. szám
26 Finnugor Világ, 2001. április Rein Taagepera: A finnugor népek az orosz államban Osiris, 2000 Ez a mű, amely karácsony előtt minden felhajtás nélkül, szinte titokban érkezett meg a magyar könyvpiacra, korábban már angolul és észtül is megjelent. Szerzője azon észtek közé tartozik, akiknek családja az Észtországba másodszorra is bevonuló szovjet csapatok elől nyugatra menekült. Gyermekkorát Marokkóban töltötte, majd negyven éven át Észak-Amerikában élt, politológiát tanított. Indult az 1992-es észt elnökválasztáson. A szerző már a bevezetőben elismeri a származásából adódó elfogultságát, a finnugor népek iránt érzett erős szimpátiát. Ez a szimpátia áthatja az egész művet. Nem tagadható, hogy a mű célja nem pusztán tudományos vizsgálódás, hanem az, hogy felhívja a figyelmet az adott népekre, történelmükre, helyzetükre, de a puszta létükre is. Már a vizsgált népek kiválasztása is ilyen koncepcióra utal, hiszen egy pusztán történelmi, szociológiai vagy politológiai kutatás céljából sokkal előnyösebb lett volna a reális szempontokat figyelembe venni (pl. a saját köztársaságokkal rendelkező finnugor népek mellett a csuvasok, tatárok, baskírok, vagy a szibériai manysik, hantik és nyenyecek mellett a ketek, szibériai tatárok, tunguzok stb. helyzetét vizsgálni). Az egyetlen következetlenség, hogy a nyenyeceket, akik bár nyelvrokonaink, nem finnugorok, hanem szamojédok, tárgyalja a könyv - ugyanakkor azonban az enyecekről és a nganaszanokról nem esik szó, a szölkupokról pedig alig. Mindezek alapján azt kell mondanunk, hogy bár a könyv elsősorban történelmi-szociológiai szempontú, szerkesztését tekintve inkább finnugrisztikai, mint történelmi vagy szociológiai mű. Ezt bizonyítja az is, hogy a könyvben meglehetősen sok szó esik az adott népek nyelvéről, és nem csak szociolingvisztikai szempontból. Egy tisztán történelmi-szociológiai műben nem igazán lenne helye a finnugor családfának, a fonémarendszer vagy az igemódok leírásának. Ezek az információk nem is illeszkednek a könyvbe, a nyelvész számára semmitmondóan kevesek, a nemnyelvész számára pedig semmitmondóan érthetetlenek. A nyelvi adatok egyébként az egész könyvben igen pontatlanok. Az egyes fejezeteket megnyitó népköltészeti szövegek eredetijének közlése például akár pontosnak is lehetne mondható, de az olvasó semmilyen kulcsot nem kap a megfejtéshez. Ezek megközelítő kiejtését célszerű lett volna a magyar helyesírás segítségével visszaadni. A nyelvi adatok több helyen is pontatlanok. Sajnos még a finn adatokba is csúszott hiba (126. Minna... - helyesen: Minő...). Az udmurt alakváltozataként a 243. oldalon említett urdmort alakkal a szakirodalomban nem találkoztam (Wiedemann is csak urtmurt alakot említ). Az ugyanitt megtalálható must/murt ’ember’ alakban az s valószínűleg sajtóhiba. A 276. oldalon az áll, hogy Vorkuta komi neve Virkuta. Ez azonban tévedés - méghozzá könnyen átlátható. Vorkuta komi neve ugyanis Vorkuta. A komi e magánhangzóhoz az észt ő áll a legközelebb, ezért nyilván Taagepera egyik