Finnugor Világ, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2002-12-01 / 4. szám
30 Finnugor Világ, 2002. december cirill betűvel írt szavakat nem találják meg a latin betűs szójegyzékben, akkor inkább az a kérdés merül fel, hogy miért feltételezzük, hogy egyáltalán megtalálják a cirill betűsben. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a füzetekben sehol nem szerepel a szövegek magyar fordítása. Ismét arra kell hivatkoznom, hogy a jóval magasabb szintű chrestomathia-sorozatban van fordítás. Az adott nyelvvel néhány hete ismerkedő diáktól nem vehetjük el ezt a mankót. A szölkup rövid szövegeinél ez még nem komoly hiányosság, de az észt, mordvin és udmurt kötetekben már az. Igazán hasznos lett volna, ha a mordvin kötetekben a cirill betűs szöveg helyett a magyar fordítás szerepel, és hasonlóképpen járnak el a szerzők az észt és udmurt kötetekben is. A fordítás nélkül még az uralisztikában jártas olvasó sem tudhatja, mi áll a szövegekben, ha nem ismeri közelebbről az adott nyelvet. Pedig az udmurt füzet szöveganyaga igen érdekes, és az átírások változatossága kitűnő segédanyaggá teszi mindazok számára, akik már ismerik az udmurt nyelvet, és ismereteiket bővíteni szeretnék. Ilyen célra valószínűleg a mordvin kötetek is megfelelnek. A magyar szakosok oktatására viszont alkalmasabbak Mészáros Edit és Kozmács István gyakorlati nyelvkönyvei, mint ezek a füzetek. (Megjegyzendő, hogy ugyan a moksa kötet ára csupán 350 forint, az erza kötet 800, az udmurt 900 forintba kerül. Ez azonban több annál, mint amennyit egy féléves kurzusra érdemes elkölteni, különösen, ha annak nincs folytatása. Ezeknél jóval olcsóbban lehet megvásárolni a chrestomathia-sorozat terjedelmesebb, komolyabb kiállítású köteteit.) Az előbbiektől radikálisan eltérő úton jár Pomozi Péter. Az ő közel száz tartalmas oldalra rúgó füzetének 32 oldalán 7 leckében 6 számozott leckét megelőz egy „Első lecke helyett: A cseremisz nyelvről” c. bevezetés, melyekben fokozatosan ismerkednek meg a hallgatók a mari nyelvtan legfontosabb jellegzetességeivel. A következő 35 oldalt tölti ki a nyelvtani vázlat, majd öt oldalt a cseremisz-magyar megfelelések jegyzéke (ez a modvin és az udmurt füzetekből hiányzik - itt viszont a másodlagos megfelelések is szerepelnek). Ezt egy nyolc oldalas cseremisz történeti kronológia és két (3+2 oldalas) bibliográfia követi. A hat számozott lecke mindegyike egy-két néhány soros szöveggel kezdődik, ezt követi a szövegekben előforduló szavak jegyzéke, majd a nyelvtani jelenségek áttekintése. A füzet címe egyébként megtévesztő, mert a leírás csupán a cseremiszre vonatkozik. Bár tény, hogy gyakoriak a hivatkozások a magyarra, de ezek inkább csak „a magyarhoz hasonlóan”, „a magyarral szemben” jellegű minősítések, ill. néhány esetben utalások bizonyos elemek közös eredetére. Nem olvashatunk a cseremisz-magyar hangmegfelelésekről és kialakulásukról, az egyes nyelvtani jelenségek kialakulásának története, vagy valódi kontrasztív elemzése sem szerepel. Szerepelnek viszont hasonló elemzések a leckéket záró feladatokban, itt viszont nem csak cseremisz-magyar viszonylatban, hanem más finnugor nyelvek adatait is figyelembe véve. Ezek a feladatok egyébként igen szellemesek, bravúros például, ahogy az első leckében a személyes névmások rekonstrukciója után hirtelen azon kell gondolkodnia a hallgatónak, hogyan deríthető ki, hogy milyen irányba kölcsönződtek bizonyos jövevényszavak. Bár cikkemben elsősorban a sorozatról szerettem volna szólni,