Finnugor Világ, 2002 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2002-03-01 / 1. szám

4 Finnugor Világ, 2002. március loitsununoja (1880). Nyelvészeti munkásságának egyik fő műve a finn-svéd szótár (Suomalais-ruotsalainen sanakirja, 1866-80). Lönnrot emellett a zsoltárkönyvet összeállító bizottság tagjaként számos zsoltárt is írt, amelyek egyike szerepel a magyarországi evangélikus egyház énekeskönyvében is. Munkáival és fordításaival Lönnrot teremtette meg a finn nyelvű orvostudományi és növénytani szókincs alapjait is. Tudományos isme­retterjesztőként többek között a Suomalaisen talonpojan kotilääkäri (1839) című művet jelentette meg. Lönnrot tiszteletére nem vonnak fel külön zászlót Finnországban, a Kalevala napja - február 28., amikor Lönnrot ellátta kézjegyével a Kalevala első válto­zatának előszavát - azonban zászlós ünnep országszerte. Ez jól illik Lönnrot szerény természetéhez, hiszen mindig is azt tartotta, hogy művei értékesebbek, mint ő maga. (Ki kicsoda Finnországban. Szerk: Maticsák Sándor, Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen, 1999, 52-53. o.) Ф Lönnrot és a Kalevala 1833 novemberében született meg a karjalai epikus runok, a romantika őseposz-gondolata és a Homérosz együttes hatásából a Kalevala-mítosz, Elias Lönnrot álomképe a finn nép távoli múltjába nyúló „kalevalai korról”, mikor a régi karjalai runók központi alakjai valóságos, kimagasló férfi- és nőalakok­ként éltek, s mikor megszülettek a sok nemzedéken át közvetlen szájhagyo­mányként Lönnrot koráig fennmaradt énekek. A régi runók eredetére és valós hátterére vonatkozó romantikus látomásától ihletve, Lönnrot korábban meg­formált runóciklusokat és egyes réginek tartott runókat Runógyűjtemény Váinámnöinenről címen egyesített. A runóválogatást egységesebb, de bizonyos szempontból még darabos, töredékes és ellentmondásos kiseposszá alakította. Az a tudat, hogy jó runóénekesektől még új, kiváló népi runókat jegyezhet le, azt a reményt ébresztette Lönnrotban, hogy a meglévő kiseposzt olyan versművé tágíthatja, amely „kitesz egy fél Homéroszt”. Az ötödik gyűjtőút bőséges eredménye, különösen az Arhippa Perttunen által dalolt runók beillesztése a Runógyűjtemény keretébe a Kalevala első változatának megszületését eredményezte. Lönnrotnak ez egy archaikus, a népköltészeti szövegeket ismétlő és utánzó versműve a régi karjalai runók alapján. Hitte, hogy tartalmukat tekintve olyan formában tudja bemutatni a régi runókat a Kalevalában, amilyenek azok a „kalevalai ősidőkben” voltak, s aztán egymáshoz illeszti őket, hogy egységes kép álljon össze a felhasznált runók valósághátteréről, Kalevala és Pohjola népének viszonyáról, a szampó

Next