Finnugor Világ, 2003 (8. évfolyam, 3-4. szám)

2003-12-01 / 4. szám

27 Finnugor Vikig, 2003. december­ járól esik szó, de a Kalevipoegről vagy a medveénekekről már nem. Tör­ténelemórán legfeljebb az őstörténet kapcsán bukkan fel a rokon népek néme­lyikének neve, de az észt és finn történelem eseményeinek sem szentelnek évente egy-egy órát, nem szólva a kisebb finnugor népekről, melyek sorsáról legalább az Oroszország történetéről szóló leckékbe lehetne egy-két bekezdést beszúrni. A földrajzoktatásból végképp hiányzik a finnugor vonal­, pedig igazán sok lehetőség adódna. A tanulók tehát csupán néhány évente találkoznak a vót, vepsze, inkeri, nyenyec, nganaszan stb. szavakkal, ráadásul egy tömegben, masszaként, min­denféle egyénítés nélkül. A jó tanulók ledarálják, mint ahogy azt is, hogy álmos elődondkondtashubatöhötöm, vagy nyékmegyerkürtgyarmattarjánjenőkér­­keszi. A nyenyec-enyec-nganaszan még a magyar szakosok számára is csupán három vicces szó marad. Jelent-e tehát valóságos tudásbeli különbséget, ha valaki felismeri, hogy ezek közül melyik finnugor nyelv? Aligha. Legfeljebb azonosítani tudja, ha valahol találkozik vele. Mondjuk arról olvas, hogy Ud­­murtiában olajat termelnek. És akkor eszébe jut, hogy ja, tényleg, az udmurtok rokonaink, nyilván halásznak, nyusztra vadásznak és rénszarvast tartanak a fúrótornyok között. Ez megnyugtatna minket? Ha pedig nem, akkor mennyiben számít, hogy valaki ismeri-e e népek nevét? 5. Maticsák és Dusnoki szópárok segítségével azt próbálja meg vizsgálni, hogy mennyire ismerik a megkérdezettek a szabályos hangmegfeleléseket. Véleményem szerint itt az értékelést ketté kell bontani, ugyanis a szópárokra, melyek példaként szerepelhet, emlékezhet valaki a tanulmányaiból úgy is, hogy a szabályos hangmegfelelésekre (vagy egyáltalán arra, hogy ezek a példák valamit illusztráltak) nem. Igen valószínű, hogy az esetek többségében erről van szó. Másfelől az egér a hib­iből, a velő az у dinből ki sem található, ha nem vesszük figyelembe más nyelvek adatait is. Ezeknek a szavaknak az összekapcsolása még egy jól képzett uralista számára sem lenne magától értetődő, ha éppen nem emlékezne a konkrét példára. Ha csupán a hangmeg­felelési szabályokat vesszük figyelembe, akkor a rossz válaszok egy része jó (pl. a vési minden további nélkül lehetne vesz - a finn szibilánsok fejlődéséről valószínűleg nem tanultak az iskolában, még az egyetemen sem; a menny lehetne menny, a puu lehetne fű - a hangrendi különbség nem kizáró ok (vö. kaksi ~ kettő), a hosszú magánhangzók kialakulását pedig a magyarból sem kell ismerniük, nemhogy a finnből; a holme ~ holmi pár jó irányba való tapogatózás (többet el sem várhatunk), ha­nem pusztán a h és­m к grafikus hasonlóságára épülő véletlen - ha az, akkor a jó megoldások is lehetnek azok). Kérdés tehát, hogy jelent-e érdemi tudásbeli különbséget, ha valaki tud mondani kettő, három, öt, tíz, húsz olyan párt, mint a kala - hal, käsi - kézi Én nem hiszem, már csak azért sem, mert a finn csak egy rokon nyelv a sok közül. Az ilyen ismeret a műveltségnek olyan szintje, mint amikor valaki pontosan meg tudja mondani, ki melyik operában szerepel, de operát sosem hallgat. Az iskolai atlaszokban nincsenek feltüntetve az oroszországi finnugor (és más) köztársaságok, körzetek - Csehországban például igen. Vajon miért?

Next