Finnugor Világ, 2004 (9. évfolyam, 1-3. szám)
2004-03-01 / 1. szám
Finnugor Világ, 2004. március IRODALOM Az égből lejött Szent ének Leontyij Antonovics Taragupta 1985-ben gyűjtötte az alábbi szöveg hranti eredetijét adatközlőjétől, Pjotr Karpovics Jarkintól (Jamal- Nyenyec Autonóm Körzet, Suriskari járás, Lophari falu). 1987-ben Konsztantyin Kravcovval közösen oroszra fordította és publikálta, majd a fordítást folyamatosan tovább csiszolta. Az így kialakult, még publikálatlan, új orosz szövegváltozatot Leontyij Taraguptától 2003 nyarán kaptam Szalehardban, fordításra. Vándor Anna (1) Városok mindenható Urának Fia örökölte, Falvak mindenható Urának Fia örökölte ágas-bogas szarvú rének, a hosszú nyáron agyonizzadtak, a bögöly időn átvágtatottak, a szúnyogidőn átvágtatottak, mikor a Mindenségben beköszöntött az őszi vadászidő, elbocsáttattak az erdő felé. (2) Mikor a Hét Ég Atyja cobolynyom mély havat küldött az embereknek, a cobolynyomot a hóban megmutatta, a Városok Urának Fia, a Falvak Urának Fia rénjeire ráemlékezett, réncsordája eszébe jutott. (3) A jéggel bevont rénnyomot messziről észrevette. Odaszaladván még egy nyomot látva lát: az Ég szent Fia roncsos bundájában erre haladt. (4) A Városok Urának Fia, a Falvak Urának Fia sokáig űzte, sarkára hágva, és végül nyolcrétegű íját gyorsan fölemelte, híres tegezéből nyilát elővette, vállát fordította - nyolcrétegű íja tavaszi jégtáblák robajával, őszi jégtáblák robajával betöltötte az erdőt: tőrpenge-nyílhegyét nem tudtam bundámba gabalyítani, tőrpenge-nyílhegye, a tenyérnyi.