Finnugor Világ, 2005 (10. évfolyam, 1-4. szám)
2005-06-01 / 2. szám
18 Finnugor Világ, 2005. június könyvei, aligha tartanánk üdvösnek, ha a mindenütt a Koránból tanítanának magyar nyelvet, csak mert valamelyik nagylelkű muzulmán társaság ezeket ajándékozta az iskoláknak. Nem azért nem örülnénk, mert iszlámellenesek vagyunk, hanem azért, mert helyesebbnek tartjuk, ha az iskola ideológiailag semleges, és azt még kevésbé szeretjük, ha kultúránktól idegen dolgokról szeretnének meggyőzni minket. (Képzeljük el, mekkora botrány lenne abból, ha egy iskolaigazgató megengedné az utcán könyvet áruló krisnásoknak, hogy az iskola aulájában terjesszék könyveiket és nézeteiket. És hol van ez a - kötelezően látogatandó! - tanórákon való oktatástól és számonkéréstől!) Bizonyára abban is egyet tudunk érteni, hogy ha a hazai cigányságnak szeretnénk könyveket juttatni, akkor sem a Bibliát tartanánk a legfontosabbnak, annak ellenére, hogy a hazai cigányság jelentős része keresztény. Sokkal fontosabb lenne a saját hagyományos kultúrájuk megismertetése, mesekönyvek kiadása, az állampolgári és emberi jogaikról való tájékoztatás, a környezettudatosságra való nevelés - ehhez jön a finnugoroknál az orosz világon túli világról szóló információk hozzáférhetővé tétele stb. Hasonlatos a Raamatunkäännösinstitutti az operarajongó nagynénihez, aki minden rokonának operalemezeket vesz születésnapjára, hiszen - szerinte - nincs az operánál szebb dolog. Ha a nagynéni számára nem a saját szenvedélye a fontos, hanem valóban a megajándékozandónak szeretne örömet okozni, nem ragaszkodik az operalemezekhez. Ha valaki igazán a nyelvrokonokon kíván segíteni, akkor azt kellene a nekik ajándékoznia, amire igazán szükségük van. (Természetesen a nagynéni arra költi a pénzét, amire akarja - én csupán azt firtatom, hogy a megajándékozott szempontjából mennyire hasznosan teszi ezt.) Annak, hogy miként segítünk valakin, nem sok köze van ahhoz, hogy kitől kapjuk hozzá a forrásokat. Lehet, hogy Putyin elnök azt várja a pénzéért, hogy minden csumban ott lógjon a portréja, és hogy adják ki osztrákul az életrajzát. Lehet, hogy Róbert Gida sokaknak nyújt erőt, az ő rajongói azonban nem gondolják, hogy támogatásáért cserébe elvárja a Micimackó terjesztését. Róbert Gida segít Micimackónak, ha szüksége van rá, de nem mondja meg neki, hogyan éljen. Igaza van Csepregi Mártának abban, hogy sehol nem árthat, ha valaki példát nyújt a „krisztusi szeretet”-ből. A hangsúly azonban a szereteten van. Lehet, hogy valaki ehhez a szeretethez Krisztusból (a valós személyből vagy az irodalmi alakból - hite szerint döntse el mindenki maga) merít erőt, de végső soron ez mindegy. Senki sem gondolhatja, hogy nem hívő (vagy nem Krisztusban hívő) ember nem lehet jó, önzetlen vagy akár önfeláldozó. A kereszténység és a jó erkölcs azonosítása semmiképpen sem lehet indokolt: gondolom, nincs szükség annak felsorolására, mi mindent követtek el a kereszténység nevében - akár nyelvrokonainkkal szemben is. Előfordulhat, hogy valaki éppen a kereszténységben találja meg azt az erőt, amelynek köszönhetően leszokik az ivásról, de lehet, hogy másban találta volna meg, ha más van kéznél. Másrészt aligha vitatható, hogy a kereszténység több, mint az alkoholizmus ellenfele. Ha az alkoholizmus ellen szeretnénk küzdeni, akkor praktikusabb lenne az iszlámot terjeszteni.