Finnugor Világ, 2006 (11. évfolyam, 1-4. szám)

2006-06-01 / 2. szám

Finnugor Világ, 2006. június 47 dezés. Mindez annyira feltűnő, hogy olvasás közben azonnal és kétségtelenül tudtam, hogy Klima László ezt így nem írhatta. Sajnálattal állapítom meg, hogy a FV ismét egy olyan cikket közölt, melynek végkicsengése világnézetileg elfo­gult, ráadásul ismét ugyanabban az irányban. Végezetül szeretném felhívni a FV olvasóinak figyelmét arra, hogy Klima László kötetének legfőbb erénye nem a legenda szövegének közlése, hanem annak szövegkritikai, szövegértelmezési megközelítése. A hallgatók a kommen­tárok figyelmes olvasásával elsajátíthatják a források kritikus megközelítésének módját, megtanulhatják elkülöníteni a szöveg igazságtartalmát a téves vagy szándékosan megtévesztő közlésektől, meglátni a szerző szándékát az állításai mögött, valóban a szövegre támaszkodni saját elképzeléseik, vágyaik helyett. A kötet éppen ezért lehet nagyon fontos a magyarországi finnugrisztika-oktatás­­ban. * Fejes László Fejes László kritikai megjegyzéseit - mint minden olvasónkét - köszönettel vettük. A világnézeti elfogultság vádját azonban a leghatározottabban vissza­utasítjuk. Szerkesztőségünk tiszteletben tartja a szerzők véleményét, ezért a beküldött írásokat változtatás nélkül közöljük, ha azok tartalma és stílusa nem áll ellentétben az általánosan elfogadott erkölcsi normákkal. Ennek megfelelően Fejes László ellenvéleményét is közöltük (FV X/2.) és most is közöljük. Nem tudjuk, mi volt Klima László szándéka, amikor leírta a Fejes László által is idézett mondatot, és szükségtelennek tartjuk Hegedűs Pál cikkzáró gon­dolatának értelmezését. Olvasóink jobb tájékoztatása érdekében azonban teljes terjedelmében közöljük Klima Lászlónak Permi Szent István legendájához írt tanulmányából „A legenda műfajáról” c. bevezető részt, így mindenki maga döntheti el, hogyan értelmezi a szerző által leírtakat. „A legenda sajátos keresztény irodalmi műfaj, a szentek életét dolgozza föl. A legendák célja, hogy leírják azokat a csodás eseményeket, amelyek alapján a történet főhőse szentté avatható, illetve szentté avatása már meg is történt. A határozott cél és mondanivaló kialakította a legendák szerkezetének klasszikus formáját: először a szent életéről olvashatunk, majd a hitéért vállalt szenvedé­seiről, végül csodatételeiről. A legendák tartalmi és formai jegyei fokozatosan alakultak ki: már legendának nevezhetők az Ószövetségben Sámuelről, Illésről, Ézsaiásról olvasható történetek is. A kereszténység korai évszázadaiban a le­gendák a hitükért vértanúságot vállalók életét mutatták be, példájukat hirdették. A gyülekezetekben a vértanúkról szóló történeteket olvasták fel. E tevékenység adta nevét a műfajnak - a legenda latinul annyit jelent: olvasandó, olvasnivaló. A kereszténység térhódítása után a vértanúság ritka eseménnyé vált, a legendák immár a csodatévőkkel és az ő tetteikkel foglalkoztak. Ebbe a körbe illik bele Permi Szent István legendája is, amely azonban nem tipikus példája műfajának. Sztyefan csodatétele abban állt, hogy Isten egyházába vezetett egy írástudatlan, pogány népet. Más csodát sem életében, sem halálában nem tett. Ez a látszólag jelentéktelen, hétköznapi cselekedet azonban az apostolokkal tette őt egyenran­gúvá, így szentté avatása nem lehetett kérdéses.” (A szerk.)

Next