Foci 7, 1991 (1. évfolyam, 1-43. szám)

1991-09-04 / 28. szám

Brazíliában a harmadik legjobb középső védő volt FA Kupa-meccseink kitűnő alkalmat kínálnak arra, hogy felhívjam a figyelmet magam­ra Európában. Csodálatos len­ne, ha sikerülne továbbjut­nunk a nagyon erős Moszkvai Dinamo ellen! • Az nemcsak csodálatos volna, hanem egyenesen ma­ga lenne a megtestesült csoda. No persze, nagyon sok fog múlni majd azon, hogy ön ké­pes lesz-e ellenállni a várható fergeteges orosz rohamoknak ott a védelem közepén. - Akik ismernek, tudják rólam, egyáltalán nem vagyok félős alkat. Ha az lennék, ak­kor otthon maradtam volna. Meg aztán ha olyan futballis­tákkal fel tudtam venni a ver­senyt a brazil bajnokságban, mint például Romário, Hamil­ton, Careca, Rubén Sosa vagy Baltazar, akkor úgy hiszem, semmi okom arra, hogy féljek a moszkvaiaktól. Sőt, nekem kifejezetten kellemes emléke­im vannak a szovjet főváros­ról, hiszen a Lenin stadionban nyertük meg hat évvel ezelőtt a junior világbajnokságot . Mit szólt ahhoz, amikor Bayram úr egyszer csak közöl­te: Carloskám, maga most Vácra költözik? Elvégre nehe­zen tudom elképzelni, hogy Porto Alegrében arról álmo­dozott, hogy egyszer az Izzó játékosa lehessen... - Különösebben nem vá­gott mellbe a menedzserem döntése, mert mint már emlí­tettem, nekem eltökélt szándé­kom, hogy Európában váljak neves, keresett futballistává. És ha ehhez Vácon keresztül vezet az út, ám legyen! Egy profi sohasem érzelgősköd­­het, hanem teszi a köteles­ségét. Egy évre szerződtem Vácra, ezalatt pedig mindent elkövetek annak érdekében, hogy a klub és én is megtalál­jam a számításomat Vagyis minden erőmmel azon leszek, hogy bemutassam, mit tudnak a brazilok, és igyekszem meg­teremteni a lehetőségét annak, hogy utánam is jöjjenek Ma­gyarországra játszani honfi­társaim. • Kíváncsi lennék arra, miért nem került eddig egy­szer sem szóba a neve a brazil nemzeti tizenegy összeállítá­sánál? Az ember azt hinné, aki olyan társakkal nyert junior világbajnokságot, mint Taffa­­rel, Romário vagy Silas, an­nak magától értetődően lehe­tőséget kellene kapnia a leg­jobbak között is a bizo­nyításra.­­ Ó, ez Brazíliában koránt­sem ennyire magától értetődő! Először is azért nem, mert ná­lunk rengeteg a kitűnő játé­kos, tehát eleve borzasztó ne­héz odakerülni a csúcsra. Má­sodszor pedig azért, mert hosszú évek óta az Európában játszók szinte behozhatatlan előnyt élveztek a válogatás­nál. Talán elég, ha csak az ak­kor még Marseille-ben játszó Mozer nevét említem, akiben tavaly, a világbajnokságon Lazaroni kapitány maximáli­san megbízott, és fel sem me­rült az én kerettagságom. De arra viszont büszke vagyok, hogy idén tavasszal a középső védők rangsorában a bajnok­csapat Sao Paolo két klasszi­sa, Ricardo Rocha - már a Re­al Madrid játékosa - és Wilson Gottardo mögött én lettem a harmadik! • Gratulálok, ez valóban nem akármilyen eredmény. De a nagy kérdés most már az, vajon a magyar élvonalban hogyan állja meg a helyét? - Nem tagadom, Magyar­­országon számomra nem könnyű beilleszkedni a játék­ba. Mégpedig azért, mert itt egészen más stílusban futbal­loznak mint otthon. Önöknél keményebb, ugyanakkor egy­­síkúbb a játék, mint Brazíliá­ban. És nekem nagyon szokat­lan, hogy eddig alig-alig lát­tam gyors ritmusváltást és technikailag sem olyan kép­zettek a magyar labdarúgók, mint a mieink. Ettől függetle­nül bízom abban, hogy hasz­nára tudok lenni a Váci Izzó­nak, és a vezetők nem bánják meg a szerződtetésemet. • Milyen benyomásokat szerzett eddig Vácott a csapat­ról, az edzőről?­­ Az gyorsan nyilvánvaló­vá vált számomra, hogy ügyes játékosokból áll a váci együt­tes, és ami legalább ennyire fontos a jövőt illetően, hogy kitűnő a csapatszellem! Ami pedig az edzőnket illeti: Csank úr intelligens ember, aki nagyon ért a futballhoz, és pontosan tudja, hogy kinek milyen edzésmunkára van szüksége ahhoz, hogy a hét végén jól szerepeljen. Amikor idejöttem, úgy hatvanszázalé­kos fizikai állapotban éreztem magam, de biztos vagyok ab­ban, hogy napról napra jobb leszek, és Csank úr hamarosan kihozza belőlem a száz száza­lékot. • A családja mit szólt eh­hez a váci kiruccanáshoz? - Semmit. A feleségem igazi futballistafeleség, aki zokszó nélkül veszi tudomá­sul, ha költöznünk kell. A na­pokban várom őt Magyaror­szágra, és ha megérkezik, ak­kor nekem is sokkal könnyebb lesz minden, hiszen ő kitűnő­en főz, én pedig mellette ér­zem igazán biztonságban ma­gam. • Tavasszal múlt huszonöt éves. Reménykedik még ab­ban, hogy egyszer magára ölt­heti a carioca aranysárga me­zét? - Természetesen remény­kedem, ezért is jöttem Euró­pába. Biztos vagyok abban, hogy így sokkal nagyobb esé­lyem van a válogatottságra, mint ha otthon maradtam vol­na! • Nem akármilyen sztori lenne, ha egy brazil labdamű­­vésznek Vácon keresztül ve­zetne az útja a címeres mez­hez. Számomra mindenesetre elég valószínűtlennek tűnik... - Én nem látok ebben sem­mi különöset. Miért ne történ­hetne meg? Zsiday István Csabai Róbert (balról), aki Kanadából érkezett, és még csak reménykedik abban, hogy - Lula Carlos társaként - a Váci Izzóban mutatkozhat be a magyar élvonalban. A Fórumban tolmácsként jeleskedett... 1991. SZEPTEMBER 4. Nézzük csak, milyen osztályzatot kaptam a Foci 7-től? 5

Next