Fogorvosi szemle, 1925 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1925-10-01 / 10. szám

hetünk, de ünnepeltük egyszersmind az Árkövy professor elveinek a diadalát is. A mag, amelyet ő elvetett, nem hullott terméketlen földbe s az aratás a jövőben még gazdagabb lesz. Boldogok vagyunk, hogy ideáljaink diadalát magyar kartársaink jelenlétében és részvételével ünnepelhettük, akik mindenkor vállvetve küzdöttek velünk a közös célokért és én olasz kartársaim nevében itt, erről a helyről is, ismételten köszönetet mondok nekik kongresszusunkon való részvételükért és értékes közreműködésükért, amivel a kartársi szolidaritás­nak nemes példáját szolgáltatták. Árkövy professzor egy világító torony volt, amelynek fénye messze területeket bevilágított hazájának határain túl is. Az ő neve immár a tudomány nagyjainak nevei közé emelkedett, hogy ott az emberiség nagy szellemeinek kijáró dicsőség ragyogja körül. Uraim, ez az Istentől megáldott magyar föld, mely annyira gazdag és termékeny nagy szellemekben, a tudomány minden terén, ez a föld, ez a Hungária, amely Kossuthot, Széchenyit, a legnagyobb magyart, Deákot, Petőfit, Aranyt, Jókait és Munkácsyt szülte, joggal lehet büszke, hogy a mi tudományunknak is egy olyan fényes elmét adott, mint az Árkövy professzoré volt. És amikor tiszteletteljes és hálás emlékezetünk a meg­boldogult Mesterhez száll, akinek nagysága előtt meghajtjuk lobogónkat és elhelyezzük sírjára kegyeletünk zálogát, a babérkoszorút, egyben nem mulaszthatjuk el, hogy őszinte csodálattal meg ne álljunk azon cselekvő és fényes munkás­ság előtt, melyet az Ő tanítványai, mint az ő elveinek és munkájának letéteményesei és folytatói végeznek. Valamennyi egy-egy kiváló harcosa a mi specialitásunk­nak és kétségkívül az ő érdemük az, hogy a magyar stomatológia ma az első sorban halad. És amikor ők a Mester elveit tisztelik, azzal a legnemesebb módon önma­gukat tisztelik meg. Saját magukat és a Hazát. Szálljon ezen érdemes harcosokhoz, Árkövy elveinek követőihez, a magyar kollégákhoz a mi üdvözletünk és éljen

Next