Fogorvosi szemle, 1969 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1969-12-01 / 12. szám
EMLÉKEZÉS ANTAL JÁNOSRA 373 Antal egyetemi pályafutása nem ér véget a Fogászati Klinika elhagyásával, mert néhány év múlva, 1900-ban magántanárságért folyamodik a budapesti Orvosi Karnál. Kérelmét Réczey Imre sebész professzor terjeszti elő. Árkövy ekkor egyetemi rk. tanári címmel a Fogászati Klinika igazgatója volt, de a kari üléseken nem vehetett részt, mert nem rendelkezett az ún. ülésjoggal. Antal decenzuráját nem kapta meg könnyen. A kar értékelte ugyan a méregtani tevékenységét, de keveselte a fogászati tudományos munkásságát. Folyamatban volt a magántanári kérelme, amikor „Útmutató a foghúzásban” c. monográfiája megjelenik, de a Kar ezt a művét a szabályzat értelmében már nem vette figyelembe. Végül is 1903-ban Antal János „Fogászati kór- és gyógytan” tárgykörből magántanárságot nyer. Rothman és Hattyasy L. után ő volt az Árkövy iskola harmadik docense, utána még Szabó és Salamon lettek magántanárok. A századforduló után még csak kb. 150 fogorvos folytatott gyakorlatot a fővárosban és mégis négy fogorvosegyesülés létezett. A legrégibb a Budapesti Fogorvosok Egylete (1878) volt, azt követte az Iszlai által alapított Magyar Fogtani Társulat (1889) és az egyetemi körök által alapított Budapesti Orvosegyesület Stomatologus Szakosztálya (1896) és a Stomatologusok (fogorvosok) Országos Egyesülete (1897). Antal igen jelentős érdeme, hogy iparkodott ezt a szakmai széjjelforgácsolódást megszüntetni. Tevékenysége folytán a Budapesti Fogorvosok Egylete és a Fogtani Társulat egyesült Magyar Fogorvosok Egyesülete elnevezés alatt. Ez a fúzió 1905. november 24-én jött létre. Az alapszabályok jóváhagyása után, a Magyar Fogorvosok Egyesülete 1905. december 15-én megválasztotta első végleges tisztikarát, amelynek elnöke Antal János lett. Felismerte azt is, hogy az új egyesülésnek sajtóorgánumra van szüksége, és mint szerkesztő-laptulajdonos megindítja a Magyar Fogorvosok Lapját, mint az egyesület hivatalos közlönyét. A lap főmunkatársa Körmöczi Zoltán dr. volt. Antal János másfél évvel az új Egyesület alapítása után lemondott az elnökségről és ezzel egyidőben megszüntette a lapját is. Azonban az általa alapított Magyar Fogorvosok Egyesülete ma is virágzik és lapját főmunkatársa Körmöczi Zoltán, Fogorvosi Szemle cím alatt vitte tovább. Antal lemondása kapcsolatban volt az első világháború előtti fogászatunk két, egymástól nem független súlyos problémájával, a fogorvosképzés elégtelenségével és a fogtechnikus kérdéssel. Antal elgondolása és lehetősége szerint mind a két probléma megoldására törekedett. Az Irgalmasrend budai kórházában levő fogászati osztályán rendszeresen rövidebb-hosszabb tanfolyamokat adott vidéki és budapesti orvosoknak. Sajátságos módon a Fogászati (Stomatológiai) Klinika orvosai Antalnak ezt a tanfolyam rendező tevékenységét nem nézték jó szemmel, miközben nem sokat tettek a fogorvosképzés számszerű fokozására. A fogtechnikus kérdésben elfoglalt álláspontja, és ezen alapuló tevékenysége már sokkal nagyobb viharokat vert fel. A fogtechnikusok bizonyos fokú fogorvosi jogokat követeltek; a fogorvosok állásfoglalása ezzel a kéréssel szemben nem volt egyértelmű. Egy részük jogi alapon állva ennek a teljes elutasítása mellett volt, mások különböző megszorítással az engedményes megoldást javasolták. Az akkori kormányzat is ez utóbbi álláspontra helyezkedett. Az 1911- ben kelt belügyminisztériumi körrendelet lehetővé tette, hogy a fogtechnikusmesterek sikeres vizsga után jogot nyerjenek a fogászat körébe eső bizonyos műveletek végzésére. A kormány által felállított vizsgabizottság elnöke Antal János, tagjai Bauer Samu és Császár Jenő fogorvosok voltak. A vizsgabizottságban való részvételt a Magyar Fogorvosok Egyesületének akkor vezetősége etikai vétségnek minősítette; Antalt és társait az Egyesületből is kizárták. Megjegyzendő, hogy az Országos Orvos Szövetség, nem osztotta a Fogorvos Egye-